~6.rész

Sziasztok..sajnálom, hogy ennyi időbe telt, de itt az ÚJ RÉSZ!!::)
Remélem tudjátok, hogy imádok mindenkit aki olvas..:) 
És most szeretnék kellemes Húsvétot is kívánni mindenkinek..:) <3
Jó olvasást!..:)xx

6. rész..




                                                                    *Naty*

-Jó reggelt!-pusziltam meg Melodie homlokát.
-Jó jeggelt! Hol vagyunk?-dörzsölte meg a szemeit.
-Még mindig ezen a sötét és csúnya helyen, de ne aggódj! Itt vagyok és nem lesz semmi bajod! Ígérem egyszer kijutunk innen!-mondtam és átöleltem.
-De én nem szeretek itt lenni! És ki az a bácsi?-nézett rám kerek szemeivel.
-Én sem tudom, de ki fogom deríteni mit akarnak tőlünk és sejtésem már van is.-mondtam, pedig tudtam, hogy úgy sem érti.
-Miért vagyunk itt?-nézett rám.
-Mert egy csúnya néni és bácsi idehozott minket.-mondtam és simogattam a hosszú szőkés haját.
-De miért?-kérdezte remegő hangon és egyre jobban hozzám bújt.
-Azt én sem tudom, de kezdem sejteni!-mondtam és a fejemet a övére hajtottam.
Harry 'barátnője' szerintem azt hiszi, hogy én visszatérek az életébe és lecsapom a kezéről. Ezért rabolt el minket. Vagy van egy olyan verzió is, hogy Harrynek nem kellett a csaj és így a lány nem szerzett pénzt és most váltságdíjat akar értünk kérni. De nem tudom...

                                                                *Zayn*
 Így, hogy megvan Naty száma minden sokkal egyszerűbb. Lekövetem a telefont és már meg is lesz. De ha a rablóknak volt annyi eszük, hogy kiiktassák a telefont, akkor más utat kell keresnem.
A program elindítva, telefonszám begépelve! Keresés...
Meg is van! Orlando Street 79.
Az hogy lehet?! Az Orlando Street-en csak 65. házszám van. Itt valami sántít nekem. Oda kell mennem.
Beültem a fekete autómba és elindultam. Pár perc Múlva az Orlando-ra értem és figyelni kezdtem a házakat. A 65. után már csak puszta tanyák, bokrok és ház maradványok voltak.
Csak mentem és mentem, amíg meg nem láttam egy régi félig leégett házat a nagy gazok között.
Elővettem a telefonom, igaz éjszaka van, de Louis idegességégben úgysem tud aludni.
-Igen?-kérdezte idegesen, mégis izgatottan a telefonba.
-Szia! Azt hiszem megvan! Az Orlando-n gyere sokkal tovább, mint ameddig házak vannak és keresd az autómat! Siess!-mondtam és leraktam.
10 perc múlva Louis kocsija állt meg mellettem. El és ő kiszálltak. Lou beült mellém, El pedig hátra ült be.
-Na?-nézett rám Lou.
-A telefont lekövettem és elvileg itt kell lennie Naty-nak.-mondtam.
-És ha bántották Melodie-t? Azt sosem bocsátom meg magamnak!-idegeskedett El.
-Ki az a Melodie?-néztem furcsán.
-Upsz!-nézett furán Louis-ra El.
-Kérdeztem valamit!-szólaltam meg végül.
-Na figyu Zayn! Ez egy nagyon hosszú sztori és titok is, szóval nem mondhatod el senkinek!-nézett rám El.
-Meséljetek csak!-néztem rájuk.
-Melodie Naty és Harry lánya! Amikor Naty 3 évvel ezelőtt közölni akarta ezt Harryvel, ő pont akkor szakított Natyval.-mondta El.
-Az igen!-mondtam. Szóval Harrynek van egy lánya és nem is tud róla.
-Szóval ez már nem is csak ember, hanem gyermekrablás is.-mondtam.
-Hát igen! Valami terved van?-nézett rám remegve Eleanor.
-Az emberrablók általában éjjel itt hagyják az 'áldozatokat', szóval csak annyi a dolgunk, hogy bejussunk, és kihozzuk őket!-mondtam.
-Ez nekem túl könnyűnek tűnik!-mondta Eleanor, majd kiszálltunk a kocsiból.
-Eleanor biztos jönni akarsz?-néztem rá.
-Igen!-mondta és bólintott.
A bokrokon keresztül elkezdtem a ház felé menni.
-Ennyi gazt!-idegeskedtem.
-Ááá!-sikított fel Eleanor, mert egy béka ugrott elő a bokorból.
-Eleanor! Atttól még, hogy mi azt gondoljuk, hogy nincs itt senki attól még lehetnek itt.!-szóltam rá. 
Egy kocsi ment a ház háta mögé és egy csaj meg egy csávó szállt ki belőle. Felénk néztek, de a bokroktól, meg a sötéttől nem látnak minket. Gondolom meghallották a sikítást. Szép volt Eleanor!
Néztem mit csinálnak. A földről felemelt egy takaró vagy mit és alatta kinyitott egy csapóajtót és bementek.
-Én bemegyek! Ha ordítok, hívjátok ide Harryt. Ne ellenkezz! Ha engem elkapnak, csak ő tud segíteni!-mondtam és Louisékra néztem. Elindultam a csapóajtó felé. Óvatosan felnyitottam és lementem a sötét és nedves lépcső. Egy nagyon koszos pinceszerűségben találtam magam. Több szoba is volt, de csak egyen volt lakat. Amatőrök...
A másik szobából hangok szűrődtek ki. Megpróbálok hallgatózni.
-Harry tudja már?-hallottam egy férfi hangot.
-Nem! De sietni kéne, mert kell a pénz, minél hamarabb!-hallottam a nőt.
-Mi a dolgom?-kérdezte ismét a férfi.
-Itt a telefonom, holnap reggel 10-re beszélj le egy találkát sms-ben Harryvel.-mondta a nő.
-Rendben!-válaszolt.
-Na én mentem aludni! Jó munkát és elvárom, hogy tökéletesen dolgozz!-mondta a csaj és valahova elment a hangok alapján. A léptek felém kezdtek jönni. Bebújtam néhány láda mögé és vártam mi történik. Kinyílt az ajtó és egy kopasz, kigyúrt, agyontetovált férfi jött ki, majd felment a lépcsőn és távozott.
Kimentem a ládák közül és elővettem a "felszerelésem", ami egy jó pár szerszám volt.
Megpróbáltam a lakatot szétszerelni, de nem jártam sikerrel. Milyen lakat ez?! Ez nem lehet igaz..

Nem tudtam vele mit kezdeni, nem nyílt ki. Idegesen a földre rogytam. Nézegettem az igencsak piszkos helyet. Régen Harryvel minden sikerült. Sosem hibáztunk és egy lakat sosem fogott ki rajtunk.
Akkor vettem észre, hogy egy kulccsomó fent lóg a falon. Istenem Zayn te idióta...
Odamentem megfogtam és elkezdtem keresgélni a lyukba illő kulcsot. Kis idő múlva meg is találtam.
Kinyitottam az ajtót és láttam az édesen alvó kislányt és a koszos anyukáját. Odaléptem hozzá és megsimogattam a vállát. Tudtam, hogy megijed majd ezért befogtam a száját.
-Nyugi Naty én vagyok!-suttogtam.
Elvettem a kezem a szája elől.
-Gyertek! Minél hamarabb ki kell innen jutnunk!-mondtam idegesen és felkeltettem a kislányt is.
-Csendben!-néztem rájuk és elindultam kifelé.
Mikor az ajtó felé fordultam a rablókisasszony az ajtóban állt és gonosz vigyorral bámult rám.
Ezt nem hiszem el! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?!