~7.rész

Sziasztook! Íme itt a 7. rész..:)
Remélem tetszeni fog..:))xx


                                                                      *Zayn*

Régen minden olyan jó volt...a One Direction arról volt híres, hogy milyen összetartó banda vagyunk...és most ez történik.
Harry iszik, drogozik és minden nap ártatlan lányokat visz haza.
Niall hazautazott. Louis boldog a barátnőjével. Liam próbált mindent helyre hozni, de a srácok megváltoztak. Már nem vagyunk az a régi One Direction.
Miután már nem volt a legjobb a srácokkal a viszonyunk, Harryvel betörőket üldöztünk és elrabolt embereket mentettünk meg. Most pedig itt tartunk, hogy szóba sem állunk egymással. A One Direction már csak azért létezik, hogy a rajongók ne csalódjanak bennünk...
-Visszaemlékezés(4 éve):
-Jó reggelt!-ugrott be az ágyamba Louis.
-Neked is Tommo! Hogy aludtál?-mosolyogtam rá.
-Jól! De már dél van és Niall miattad hal éhen. Harryék pedig már indulnának!-nyafogott Lou és a takarómat rágatta.
-Jó megyek!-mondtam és feltápászkodtam. Belenéztem az ajtó mellett lévő tükörbe.
-Na hát Zayn! Te még kómásan is jól nézel ki!-mondtam a tükörképemnek, majd kimentem az ajtón egyenesen le a konyhába.
-Na végre!-sóhajtott mosolyogva Harry.
-Neked is jó reggelt!-nevettem rá.
-Inkább jó delet!-forgatta szemeit.
-Ehetnénk már?!-csapott hisztisen az asztalra Niall.
-Mindjárt hozom!-kiabált ki Naty a konyhából. Ő mindig jó volt hozzánk. Főzött, mosott,takarított és vigyázott ránk. Nélküle nem lett volna semmink..nem értem Harry miért szakított vele.
Most lehetne egy gyönyörű családja..
-Itt van! Parancsoljatok!-tette le az asztal közepére a nagy tányér palacsintát és ránk mosolygott.
-Jó étvágyat!-mondta és leült a kanapéra.
-Te nem eszel?-nézett rá Niall miközben a száját teletömte palacsintával.
-Már ettem! Harry mikor indulunk szivem?-nézett Harryre a gyönyörű szemeivel és mosolyával.
-Amint megettem!-mosolygott vissza rá Harry.
-A mi gyönyörű gerlepárunk.. Naty féltékeny vagyok rád. Harry régen az enyém volt, de veled szívesen osztozom rajta!-nevetett fel Lou és olyan 'nagyisan' megcsípte Harry arcát.
-Igazán megtsztelő, hogy egy ilyen nagy ökörrel osztozhatom Harryn!-nevetett Naty.
-Köszönöm te kancsal kecske!-vigyorgott rá Louis.
-Te hülye vagy!-nevetett Naty.
-Jelen:
Szóval Mia gonoszan vigyorgott rám az ajtóból.
-Na hát! Csak nem egy One Direction tag.. ezért még több pénzt adnak.-húzta meg a hajam.
-Ne érj hozzám!-álltam fel idegesen és elkaptam a csuklóját.
-Mert mi lesz?!-nevetett majd a térdét a lábam közt éreztem. Egy hatalmasat rúgott a gyomromba. A hasamat fogva rogytam a földre.
-Zayn!-jött oda hozzám Naty és kedvesen az arcomat simogatta.
-Jól vagy?-kérdezte kedvesen, de én csak pisszegve bólintottam.
Mia nevetett egy hatalmasat és kiment. Hallottam ahogyan bezárja az ajtót, majd kuncogva elmegy.
Eszembe jutott mit mondtam Louisnak. Ordítottam egy hatalmasat és abban bíztam, hogy meghallották.
-Kussolj már be!-ordított Mia kintről.-Nem szülsz ha jól tudom, akkor viszont fogjad a szádat befele!-mondta idegesen.
-Chh..!-forgatta Naty a szemeit.
-Köszönök mindent!-mondtam Natynak.
-Mármint mit?-nézett rám értetlenül.
-Mindent amit régen értünk tettél!-mondtam és a gyomromat fájlalva felültem. Naty mosolyogva egy takaróért nyúlt és a hátamra tekerte. Hihetetlen, hogy még ilyenkor is ilyen nyugodt és kedves.
-Mesélj Melodieról!-mosolyogtam rá. A kislány már jó pár pokrócba bebugyolálva aludt.
-Ő a mindenem. Imádnátok a kiscsajt. Néha több esze van mint nektek!-nevetett halkan.
-Az lehet..mi már tényleg nem vagyunk normálisak. Már sosem találkozunk, csak próbákon. Beszélni sem beszélünk egymással. Minden romba dőlt.-hajtottam le a fejem.
-Sajnálom. Ha ott lettem volna ez tuti nem történik meg! De hát így alakult...-mosolygott.
Láttam a szemében, hogy még mindig szomorú. Pedig már nagyon sok idő eltelt.

                                                                  *Louis*
-Ajajj! Szólnunk kell Harrynek!-mondtam miután hallottam Zayn kiáltását.
-De akkor mindent megtud!-mondta Eleanor.
-Meg kell őket mentenünk. Most ez a legfontosabb.-mondtam és elindultam az autók felé.
-Siess!-fordultam hátra Eleanor felé.
-Sietek!-pisszegett.
Odaértünk a sötét autókhoz és beszálltunk. Nem akartunk, hogy gyanút fogjanak ezért mindkét kocsit elvittük onnan. Natyék lakására mentünk, Eleanor bement, én pedig a kocsiban maradtam és Harry lakása felé vettem az irányt.
Az ajtó előtt kicsit félve, de megnyomtam a csengőt.
Egy kómás, rekedt hangot hallottam.
-Akárki az húzzon innen!-tuti, hogy ivott.
-Harry én vagyok! Engedj be vészhelyzet van!-dübörögtem az ajtón. Bár ilyen állapotban nem tudom mi hasznát vesszük.
-Ha a télapó vagy, akkor nem kérek csokit.-nyafogott.
-Harry ne szórakozz! Nyisd ki ezt a tetves ajtót, mert betöröm!-ordítottam.
-Jól van! Idén korán jöttél télapó!-mondta és hallottam ahogyan az ajtó felé cammog. Hirtelen kiáltást hallottam, majd valami csattant az ajtón. Harry elesett és a fejét az ajtóba verte.
-Fuu te szerencsétlen!-dühöngtem majd egy nagy követ fogva beütöttem az ajtó üvegét. Benyúltam és belülről kinyitottam az ajtót. Harry a földön feküdt és vérzett a feje.
-Te jó isten! Miért kell ezt csinálnod? Miért drogozol? Esküszöm nem ismerek rád!-mondtam és felkaptam az ölembe, majd a kocsiba tettem.
Előre ültem majd a kormányt csapkodva, idegesen a kórházig vezettem.
-Kérem segítsenek!-szálltam ki a kocsiból és ordítottam a kint dohányzó orvosoknak.
Odarohantak, majd Harryt bevitték. Szegény Melodie, ha tudná milyen apja van..
  

                                                                    *Harry*

Mi ez a sötét?! Hol vagyok?-kérdeztem magamban. Hirtelen képek jelentek meg előttem. Naty és én. A szép emlékek, majd hirtelen lekiismereturdalásom lett, de nem tudom miért.
Olyan rossz érzésem támadt.
-Hall engem?-ébresztgetett egy férfi.
-Igen!-dünnyögtem.
-Miért csinálja ezt magával?-kérdezte.
-Mit?-kérdeztem.
-A drogozást! Maga fiatal és tehetséges. Nem kellene ezt csinálni a magával.-mondta az orvos.
Óvatosan kinyitottam  a szemem és a fények erősen irritálták a szemem.
Minden percben Naty járt a fejemben. Vajon mi lehet most vele? Biztos boldog egy másik sokkal jobb képű sráccal.

                                                                      *Mia*

  -Ahhj ez a szerencsétlen Bob semmit nem tud elintézni. Mi az, hogy Harry kórházban van? Ez hihetetlen. Akkor viszont újratervezem a dolgokat. Bemegyek Harryhez még ma!
-Fél óra múlva:
-Nyugodj meg! Minden rendben lesz!-simogattam Harry kezét.
-Köszönöm, hogy itt is támogatsz Mia!-mosolygott rám. 
-Figyelj! Van nálam valami ami a tiéd!-kotorásztam a táskámban. Amíg kint várakoztam Naty nevében írtam egy levelet Harrynek.
-Majd olvasd el!-mondtam a kezébe adtam a borítékot és emelt fővel távoztam.

~6.rész

Sziasztok..sajnálom, hogy ennyi időbe telt, de itt az ÚJ RÉSZ!!::)
Remélem tudjátok, hogy imádok mindenkit aki olvas..:) 
És most szeretnék kellemes Húsvétot is kívánni mindenkinek..:) <3
Jó olvasást!..:)xx

6. rész..




                                                                    *Naty*

-Jó reggelt!-pusziltam meg Melodie homlokát.
-Jó jeggelt! Hol vagyunk?-dörzsölte meg a szemeit.
-Még mindig ezen a sötét és csúnya helyen, de ne aggódj! Itt vagyok és nem lesz semmi bajod! Ígérem egyszer kijutunk innen!-mondtam és átöleltem.
-De én nem szeretek itt lenni! És ki az a bácsi?-nézett rám kerek szemeivel.
-Én sem tudom, de ki fogom deríteni mit akarnak tőlünk és sejtésem már van is.-mondtam, pedig tudtam, hogy úgy sem érti.
-Miért vagyunk itt?-nézett rám.
-Mert egy csúnya néni és bácsi idehozott minket.-mondtam és simogattam a hosszú szőkés haját.
-De miért?-kérdezte remegő hangon és egyre jobban hozzám bújt.
-Azt én sem tudom, de kezdem sejteni!-mondtam és a fejemet a övére hajtottam.
Harry 'barátnője' szerintem azt hiszi, hogy én visszatérek az életébe és lecsapom a kezéről. Ezért rabolt el minket. Vagy van egy olyan verzió is, hogy Harrynek nem kellett a csaj és így a lány nem szerzett pénzt és most váltságdíjat akar értünk kérni. De nem tudom...

                                                                *Zayn*
 Így, hogy megvan Naty száma minden sokkal egyszerűbb. Lekövetem a telefont és már meg is lesz. De ha a rablóknak volt annyi eszük, hogy kiiktassák a telefont, akkor más utat kell keresnem.
A program elindítva, telefonszám begépelve! Keresés...
Meg is van! Orlando Street 79.
Az hogy lehet?! Az Orlando Street-en csak 65. házszám van. Itt valami sántít nekem. Oda kell mennem.
Beültem a fekete autómba és elindultam. Pár perc Múlva az Orlando-ra értem és figyelni kezdtem a házakat. A 65. után már csak puszta tanyák, bokrok és ház maradványok voltak.
Csak mentem és mentem, amíg meg nem láttam egy régi félig leégett házat a nagy gazok között.
Elővettem a telefonom, igaz éjszaka van, de Louis idegességégben úgysem tud aludni.
-Igen?-kérdezte idegesen, mégis izgatottan a telefonba.
-Szia! Azt hiszem megvan! Az Orlando-n gyere sokkal tovább, mint ameddig házak vannak és keresd az autómat! Siess!-mondtam és leraktam.
10 perc múlva Louis kocsija állt meg mellettem. El és ő kiszálltak. Lou beült mellém, El pedig hátra ült be.
-Na?-nézett rám Lou.
-A telefont lekövettem és elvileg itt kell lennie Naty-nak.-mondtam.
-És ha bántották Melodie-t? Azt sosem bocsátom meg magamnak!-idegeskedett El.
-Ki az a Melodie?-néztem furcsán.
-Upsz!-nézett furán Louis-ra El.
-Kérdeztem valamit!-szólaltam meg végül.
-Na figyu Zayn! Ez egy nagyon hosszú sztori és titok is, szóval nem mondhatod el senkinek!-nézett rám El.
-Meséljetek csak!-néztem rájuk.
-Melodie Naty és Harry lánya! Amikor Naty 3 évvel ezelőtt közölni akarta ezt Harryvel, ő pont akkor szakított Natyval.-mondta El.
-Az igen!-mondtam. Szóval Harrynek van egy lánya és nem is tud róla.
-Szóval ez már nem is csak ember, hanem gyermekrablás is.-mondtam.
-Hát igen! Valami terved van?-nézett rám remegve Eleanor.
-Az emberrablók általában éjjel itt hagyják az 'áldozatokat', szóval csak annyi a dolgunk, hogy bejussunk, és kihozzuk őket!-mondtam.
-Ez nekem túl könnyűnek tűnik!-mondta Eleanor, majd kiszálltunk a kocsiból.
-Eleanor biztos jönni akarsz?-néztem rá.
-Igen!-mondta és bólintott.
A bokrokon keresztül elkezdtem a ház felé menni.
-Ennyi gazt!-idegeskedtem.
-Ááá!-sikított fel Eleanor, mert egy béka ugrott elő a bokorból.
-Eleanor! Atttól még, hogy mi azt gondoljuk, hogy nincs itt senki attól még lehetnek itt.!-szóltam rá. 
Egy kocsi ment a ház háta mögé és egy csaj meg egy csávó szállt ki belőle. Felénk néztek, de a bokroktól, meg a sötéttől nem látnak minket. Gondolom meghallották a sikítást. Szép volt Eleanor!
Néztem mit csinálnak. A földről felemelt egy takaró vagy mit és alatta kinyitott egy csapóajtót és bementek.
-Én bemegyek! Ha ordítok, hívjátok ide Harryt. Ne ellenkezz! Ha engem elkapnak, csak ő tud segíteni!-mondtam és Louisékra néztem. Elindultam a csapóajtó felé. Óvatosan felnyitottam és lementem a sötét és nedves lépcső. Egy nagyon koszos pinceszerűségben találtam magam. Több szoba is volt, de csak egyen volt lakat. Amatőrök...
A másik szobából hangok szűrődtek ki. Megpróbálok hallgatózni.
-Harry tudja már?-hallottam egy férfi hangot.
-Nem! De sietni kéne, mert kell a pénz, minél hamarabb!-hallottam a nőt.
-Mi a dolgom?-kérdezte ismét a férfi.
-Itt a telefonom, holnap reggel 10-re beszélj le egy találkát sms-ben Harryvel.-mondta a nő.
-Rendben!-válaszolt.
-Na én mentem aludni! Jó munkát és elvárom, hogy tökéletesen dolgozz!-mondta a csaj és valahova elment a hangok alapján. A léptek felém kezdtek jönni. Bebújtam néhány láda mögé és vártam mi történik. Kinyílt az ajtó és egy kopasz, kigyúrt, agyontetovált férfi jött ki, majd felment a lépcsőn és távozott.
Kimentem a ládák közül és elővettem a "felszerelésem", ami egy jó pár szerszám volt.
Megpróbáltam a lakatot szétszerelni, de nem jártam sikerrel. Milyen lakat ez?! Ez nem lehet igaz..

Nem tudtam vele mit kezdeni, nem nyílt ki. Idegesen a földre rogytam. Nézegettem az igencsak piszkos helyet. Régen Harryvel minden sikerült. Sosem hibáztunk és egy lakat sosem fogott ki rajtunk.
Akkor vettem észre, hogy egy kulccsomó fent lóg a falon. Istenem Zayn te idióta...
Odamentem megfogtam és elkezdtem keresgélni a lyukba illő kulcsot. Kis idő múlva meg is találtam.
Kinyitottam az ajtót és láttam az édesen alvó kislányt és a koszos anyukáját. Odaléptem hozzá és megsimogattam a vállát. Tudtam, hogy megijed majd ezért befogtam a száját.
-Nyugi Naty én vagyok!-suttogtam.
Elvettem a kezem a szája elől.
-Gyertek! Minél hamarabb ki kell innen jutnunk!-mondtam idegesen és felkeltettem a kislányt is.
-Csendben!-néztem rájuk és elindultam kifelé.
Mikor az ajtó felé fordultam a rablókisasszony az ajtóban állt és gonosz vigyorral bámult rám.
Ezt nem hiszem el! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?!

~5.rész

5.rész.
Sziasztok! Sajnos nem tudtam új rész, hozni, mert eltiltottak a géptől..:(((
De most nincs itthon senki és gyorsan írtam nektek egy keveset..:)
  



                                                                  *Louis*

Kopogtak.
Odamentem és kinyitottam az ajtót.
-Na mi a szitu?-nézett rám kerek szemeivel Zayn és beljebb lépett.
-Gyere üljünk le!-mentünk befelé és a kanapéra mutattam.
Leültünk és belekezdtem a mondandómba.
-Tegnap Naty-t elrabolták.-mondtam.
-Mi van?! Hogy történt?-kérdezte.
-Nem tudom..nem volt itthon, aztán felhívtam és felvette. Annyit mondott, hogy elrabolták, aztán valami férfi hangot hallottam és megszakadt.-meséltem.
-Tuti, hogy rablás..nyugi, megtalálom! A telószámát írd le nekem légyszives!-mondta és egy papírt nyomott a kezembe.
Ráírtam a telefonszámot és visszaadtam Zayn-nek.
-Nyugodj meg! Nekem ez az életem! Megtalálom!-simogatta a hátam, majd átölelt és elment..


                                                            *Emberrabló/rablók*

-Na szóval! Meg van a lány! Most mi legyen?-kérdeztem a főnököt.
-Ő kellett nekem. De ha Harry pénzét akarjuk megszerezni, a kislányra van szükségünk.-mondta.
-Mi a terved?-néztem a sötét, árnyékos arcára.
-Az óvodából kell valahogyan idehozni! A többit rád bízom! Kotródj!-ordította az utolsó szavakat.

                                                                   *Naty*

-Miért én?! Nekem gyerekem van....-keseregtem magamban.
-Harry mit tud?-szorította meg hirtelen a kezem egy lány.
-Nem tud semmiről!-ordítottam és közelebb hajoltam az arcához.
Megláttam ki ő! Az a csaj volt, akit aznap Harry lakásán láttam. Mit akar ez tőlem?
-Aha...szóval a kislányról nem tud! Akkor meg fogja tudni!-vigyorgott gonoszan, majd becsapta maga mögött az ajtót.
Ezt hogy értette?! Harry nem tudhatja meg..

                                                                   *Louis*

-Hol lehet?! Mit csinálhatnak vele?! Kik ezek az elmebetegek?!-ordítoztam a nappaliban.
Melodie már lefeküdt. Holnap péntek..mennie kell óvodába. Utána viszont itt leszünk mellette egész nap. El se mozdulunk majd mellőle.
-El?-kerestem körülöttem Eleanort. A kanapén aludt. Nagyon elfáradt, egész nap sírt.
Az ölembe kaptam és felvittem a hálószobába. Szerintem ebben az esetben nem probléma, ha itt alszunk.
Lefektettem a gyönyörű barátnőmet, majd befeküdtem mellé. 
Nagyon nehezen de elaludtam. Sok minden jár a fejemben...

                                                                 -Másnap-

-Jó reggelt!-ugrált Melodie az ágyunkon.
-Neked is..-dünnyögtem.
-Készülődj Mel!-mondta El mikor kinyitotta a szemét.
-Oké!-mondta és örvendezve és kirohant a szobából.
-Micsoda jó kedv!-mondtam.
-Hát igen. De ha tudná mi történt..-mondta Eleanor és kimászott az ágyból.
Elővett egy-két ruhát a szekrényből és magára kapta. Mivel ebben a lakásban férfi ruha nincs, nekem jó lesz a tegnapi.
-Csinálok reggelit a hercegnőnek!-mondta és kiment a szobából.
Nagy nehezen kimásztam az ágyból és lementem a konyhába. A reggeli amit El csinált az müzli volt Melodienak.
A kisasszony még a szobájában öltözik, de ahogy hallom már kész van.
-Éhes vagyooook!-ordibált és lerohant a lépcsőn. Helyet foglalt egy széken, El segítségével és elkezdte magába tömni a müzlit.
-Megettem!-emelte a magasba a kezét és leugrott a székről. Beszaladt az előszobába és felvette a kis fehér szandálját.
Odasétáltam és segítettem neki becsatolni, mert láttam, hogy szenved vele. Mondjuk jobb lenne, ha az apja is tudna róla gondoskodni.
-Szia Louis bácsi!-mondta és egy puszit nyomott az arcomra. Eleanor odalépett mellém és ő is kapott egy puszit.
-Sziasztok!-mondta, édesen dobott egy puszit és kiment az ajtón.
-Én nekem nagyon rossz előérzetem van!-mondta El és vissza indult a nappaliba.
-Nugi! Nem lesz semmi baj! Zayn megtalálja!-mentem utána és leültem a kanapéra.
-Zayn...persze!-mondta flegmán.
-Most mi a baj?-néztem rá.
-A múltkor azt a sütit nem találta meg, ami az orra előtt volt!-mondta.
-Hát jó! Ilyen napja volt! De hidd el, jobban ismerem a munkáját mint te!-mondtam és megfogtam a kezét.
- Nekem mindegy, csak találják meg!-mondta és elkezdett pörögni. Sütött, főzött, mosott, takarított.
Nem bírtam nézni, hogy egyedül csinálja ezért én is segítettem.

                                                            -Dél körül-
-Hol van már?-idegeskedett Eleanor.
-Felhívom az óvodát!-mondtam és a hűtőhöz mentem, ahol ott van az óvoda száma egy kis cetlin.
Beütöttem és tárcsázni kezdtem.
-Halo tessék, itt az óvodatitkár beszél!-mondta kedves hangon egy nő.
-Melodie Styles ott van?-kérdeztem idegesen.
-Már elvitték haza! Miért kérdi?-kérdezősködött.
-Mert itthon nincs!-kiabáltam.
-Egy férfi vitte el! Azt mondta, hogy ő az apja!-mondta a nő.
-Mi van?! Hogy nézett ki?-kérdeztem már lassan kiabálva.
-Magas, kopasz és agyontetovált fickó volt!-mondta a nő.
-Te jó isten!-mondtam és leraktam.
-Na mi van?-kérdezte El.
-Eltűnt...-mondtam és magam elé bámultam. Nem vihették el őt is.
-Hogy mi van?! Nem az nem lehet! Te jó ég! Miért velünk csinálod ezt istenem?!-ordítozott és sírva rogyott a földre.

                                                                      *Naty*

-Ébredj fel!-rúgott hasba a csávó.
-Áú!-kiáltottam fel.
-Hoztam neked valamit!-mondta és berángatta Melodie-t.
Felálltam és idegesen felé indultam. 
-Engedje el!-ordítottam.
-Tessék!-mondta és odalökte hozzám és kiment.
-Jól vagy kincsem? Nem bántott?-néztem rá és agyon szorongattam.
-Igen jól vagyok! Anya! Hol vagyunk?-kezdett sírásba.
-Nem tudom!-mondtam.
Leültettem egy puha takaróra, majd egy másikat rátettem.
-Hideg van! Takarózz be!-mondtam, majd leültem mellé.
Mit akarnak ezek?!

~4.rész

Sziasztook! Íme a 4. réész..:))) 1 komi után kövii..:33
Jó olvasást!!xx


                                                                *Naty*

Louis felhúzott a kanapéra és ott ugráltunk!

Louis ordítva énekelte a szöveget, miközben a távirányítót a szája elé tartotta. Hihetetlen látvány volt! Louisból nagyon jó apa lesz! Kicsit szemügyre vettem a lakást. Mindenhol rendetlenség. Chips, Cola, Pizza maradványok. Mintha valami hatalmas tini buli lett volna itt. Egy hatalmas lendülettel leugrottam az ágyról és kikapcsoltam a zenét.
-Neee! Most miért?-nézett rám sértődötten Louis.
-Gyeje! Menjünk fel játszani!-mondta Melodie és felfelé húzta Louis.
-Jó takarítást!-mondta nevetve majd rám kacsintott.
Király! Ők szórakoznak és megint én takarítok. 
Megfogtam egy hatalmas kukás zsákot és belesöpörtem az asztalról a szemetet. Kidobtam a Colás üveget, a Chipses zacskókat és a pizzás dobozokat is! Összesöprögettem, majd a lapát tartalmát a kukába öntöttem.  A konyhaszekrényből elővettem egy rongyot és letöröltem az asztalt és a pultokat is!
Csipogott a telefonom. Odamentem és megnéztem ki írt üzenetet.
Feladó: Rejtett szám
" Tudom, ki a gyereked apja! Jobban jártok, ha vigyáztok magatokra!"
Lélegzetem elállt! Ki lehet ez az elmebeteg?
-Louis te szórakozol?-ordítottam fel az emeletre.
-Micsoda?-trappolt le a lépcsőn. Kezébe adtam a telefont és ijedt arcom elé kaptam a kezem.
-Ez mi?-nézett rám furcsán.
-Most jött!-mondtam és megrántottam a vállamat.
-Ne foglalkozz vele! Akkor sem tudnának bántani, ha akarnának!-mondta és megsimogatta a hátam.
-Én szerintem vissza megyek, mert a királykisasszony lefejeztet!-mondta, én nevetve bólintottam, ő pedig felszaladt az emeletre.
Úgy döntöttem átmegyek a szemben lévő kisboltba. Louis úgy sem szabadul egy ideig. Felkaptam a pénztárcám és elindultam. Kezdett sötétedni is. Bementem, vettem kenyeret, virslit, vajat és párizsit. Kifizettem az összeget, majd elindultam haza. Mikor kiléptem a boltból csilingelt a felette lévő kis harang. Körülnéztem és átindultam az úton, amikor valaki hátulról elkapott és a szám elé szorította a kezét!
Próbáltam sikítani, de nem bírtam. Kapálóztam de nagyon erős volt. 
-Engedjen el!-ordítottam, miután bele mélyesztettem fogaim a kezébe. Felszisszent. Erősen megszorította csuklóm, maga felé fordított aztán felpofozott. Arcom után nyúltam és a földre estem.
-Mit akar?-néztem rá könnyes szemmel.
-Pénzt cicuka! Hallom a kisasszony apja gazdag! Jobban jár ha hamar összeszedi a pénzt!-mondta morgó hangon.
-Miről beszél?-néztem rá mintha nem érteném mit akar. Megfogta a hajam, erős szorítással felhúzott, majd cibálni kezdett.
-Ha nem lesz meg a pénz nem jársz jól cicus! Ha az urad élve akar viszont látni az ágyában, akkor jobban jár ha fizet!-mondta, majd felkapott, Erősen bekötötte a szemem és egy kocsi csomagtartójába dobott.
Sírva dörömböltem az ajtaján. Louisnak kiabáltam. Nem voltunk messze, talán meghall! Semmi. 
Az autó lassan elindult. Hova visznek? Mi lesz Melodieval?

                                                             *Louis*

Merre van Naty? Kétségbeesve kerestem a fiatal anyukát, de sehol sem találtam. A telefonomhoz nyúltam és tárcsáztam a számát.
-Hol vagy?-szóltam bele.
-Segíts! Egy csomagtartóban. Valaki elrabolt!-hallottam síró hangját.
-Nyugodj meg! nem lesz semmi baj! Hol vagy?-kérdeztem aggódva.
-Te mit csinálsz? Add ide!-hallottam egy erős férfi hangot, Naty sírását, majd a vonal megszakadt. Te jó ég!
Mi történik itt?
Tárcsázni kezdtem Eleanort.
-Mi van már?-vette fel.
-Natyt elrabolták!-mondtam idegesen.
-Mi van? Ki? Mikor? Hol? Azonnal ott vagyok!-mondta és lerakta.
10 perc múlva Eleanor autója jelent meg a ház előtt.
Benyitott, majd berohant a nappaliba.
-Louis, hogy történt?-kérdezte idegesen.
-Én nem tudom! Fent játszottam Melodieval, lejöttem és kerestem Natyt de nem találtam sehol! Felhívtam, felvette és annyit mondott sírva, hogy elrabolták! Utána megszakadt!-meséltem és láttam, hogy könnyek szöknek a szemébe!
-Hol van anyu?-jött le a lépcsőn a kishercegnő.
-Anyunak most dolga, akadt, úgyhogy mi fogunk rád vigyázni.-gugolt le hozzá Eleanor.
Ismét a telefonomhoz nyúltam. Ismerek valakit aki tudna segíteni.
-Szia haver! Natyt elrabolták! Tudnál segíteni?-kérdeztem a telefonba.
-Persze! Hol vagy?-kérdezte Zayn.
-Naty házában!-közben bólogattam Eleanornak, hogy vigye fel Melodiet. Zayn nem láthatja meg.
-Indulok!-mondta és lerakta.
Én leültem a kanapéra és vártam. Már késő este, sőt hajnal volt mikor Zayn ideért.


                                                               *Harry*

Nyuszi hopp, nyuszi hopp! Minden rózsaszín! Lepkéék! Várjatok meg!
Ott egy unikornis! Fel akarok rá ülni! Anya segítesz felülni?
Hirtelen észhez tértem, mikor egy sikátorban, egy nagy csávó veri be a képem.
Észhez tértem és bunyóba kezdtem. Ez hihetetlen! Már megint ittam! Nem lesz ez így jó....

                                                                 *Naty*

A telefonom elvette. Valami pincében vagyok. Lámpa nincs! Ablak nincs! A nagy páncélajtón, több mint 5 lakat. Mindegyik kulcs a nagy terminátor csávó oldalán lóg.
Valami raktár lehet. Mindenhol csak dobozok vannak...
Oh istenem...kérlek segíts!

~3.rész

Sziasztok! Itt is a 3. rész..:) Örülök h tetszik nektek a blog! Facebook-on többen is jeleztétek, szóval köszönöm!..:) <3
Ha olvassátok iratkozzatok fel! Jól esne pár komment is..;) :D
Jó olvasást!:)xx

                                                                *Louis*

-Nem is tudom Naty...Melodie Harry lánya is! Joga van tudni!-próbáltam rá venni.
-Nem! Nem kell róla tudnia! Melodieval nagyon jól megvagyunk kettesben! Igaz, nem vagyunk a leggazdagabb család a földön, de olyan szegények sem vagyunk, hogy Harryre szükségünk legyen!-mentegetőzött idegesen. Homlokán erei kezdtek dagadni.
-Nyugodj meg! Én csak szeretném ha Harry egy tartós kapcsolatot találna. Szeretném ha kibékülnétek! Hidd el egy idő után Melodie is rá fog jönni, hogy minden körülötte lévő gyereknek van apukája, de neki nincs. Harry még mindig szeret téged, csak fél. Minden nap iszik! Aggódom érte! Naty kérlek! Beszélj vele!-mondtam. Láttam, hogy kicsit szíven üti a dolog.
-Kérlek!-fűztem még egyszer hozzá.
-Jó beszélek vele! De Melodieról egyenlőre nem kell tudnia! Jut eszembe...holnap nem tudnál rá vigyázni? 11-re megyek dolgozni és délbe jön haza az oviból!-mondta.
-Nagyon szívesen! Úgy is meg szeretném ismerni!-mosolyogtam! 4 évig titkolták! Nem is tudom, hogy csinálták. Ezért még számolok Eleanorral!

                                                               *Naty*
Harry még mindig szeret! Harry még mindig szeret! Vízhangzott a fejemben Louis mondata. Nem hiszem! Tuti, hogy nem szeret. 4 évig nem keresett. Biztos, hogy 4 évig rám se nézett és még szeret.
Mindegy! Úgy is rég láttam. Holnap munka után beugrom hozzá és megpróbálok beszélni a fejével.
-Köszönöm Louis!-mondtam és megöleltem. Visszamentünk a nappaliba.  Melodie nutellás fejjel rohangált a nappaliban, kezében nutellás üveggel. Eleanor pedig kergette, majd elkapta és ölébe vette a kisasszonyt.
-Na szóval Melodie! Tanuld meg ha Eleanor néni kerget, jobb ha megadod magad!-nevetett fel El és kivette a kezéből a nutellás üveget.
-Szerintem mára elég volt a palacsinta! Már így is fel van pörögve! Jól mondom Melodie?-néztem a lányomra, miközben elraktam a nutellás üveget.
-Anyuu!-durcizott be, de utána 5 perc múlva ismét vígan rohangált.
-Hihetetlen egy lány!-állt oda mellénk Louis.
-Tudom! És ez még semmi!-nevettünk fel Eleanorral.
-Anyuuu! Spongya-bobot akajok nézni!-kiabált és felmászott a kanapéra.
-Hogy mondtad?-néztem rá.
-Szejetnék!-javította ki magát kuncogva. Gondolom érdekes fejet vágtam azon nevet.
-Na azért!-mosolyodtam el,majd betettem a DVD lejátszóba a Spongya-Bob-ot. Minden rész meg van!
-Óóóóóó.....-kezdett bele Melodie.
-Na neee!-nevetett fel Lou és Eleanor is.
-De! Tiszta apja!-néztem Louisra.
-Én is pont erre gondoltam. Képzeld milyen jó lenne, ha az apukájával nézhetne Spongya-Bobot!-nézett rám, majd Melodie-ra.
-Nem! Gondold végig mik történnének. Mi lenne a karrieretekkel, ha kiderülne, hogy Harrynek van egy lánya.-mondtam.
-Nem tudná meg senki!-mondta Louis.
-Aha! Úgy ahogy, azt sem tudták meg, hogy Eleanor a barátnőd! Az is kitudódott, ugyanúgy ez is kitudódna!-néztem rá. Aprót bólintott. Szerintem feladta, velem nem érdemes veszekedni. Ezt már eldöntöttem! Nem fogja megtudni!

                                                               ***másnap***

-Melodie! Kicsim ébredj!-puszilgattam és csiklandoztam az álomszuszékot!
-Mindjájt anyuu!-nyűglődött és a szemeit törölgette.
-Siess! Már 8 óra 10 perc van!-mondtam és vártam a reakcióját. 3..2...1..robban!
-Mennyi?-ugrott ki az ágyból. Szerintem fiú van a dologban, hogy ennyire szeret oviba járni. Na jó ez nevetséges!
Ráadtam a ruháit, majd lezavartam a fürdőbe fogat mosni.
Egy kis kék nyári ruhát vetettem fel vele.

 Szokás szerint ráállt a sámlijára, elővette a poharát és a fogkefét, bekente fogkrémmel és mosni kezdte kis fehér tejfogait.
-Kész vagyok!-kiáltott, kiszaladt az előszobába és felvette kedvenc szandiját.
Odamentem hozzá.
-Jó legyél!-mondtam és egy puszit nyomtam a homlokára.
-Oké! Szia anya!-mondta, kinyitotta az ajtót és távozott. A szomszéd kislánnyal együtt szoktak oviba menni. Reggel átmegy hozzá és a kislány apukája kocsival elviszi őket. Nagyon kedves ember.
Én is felöltöztem, megreggeliztem és leültem a TV elé. Nem volt semmi jó műsor. Egyen megakadt a szemem.
-Harry Styles alkoholista?-kezdett bele a műsorvezető. Heti Tini TV!
-Állítólag a fiatal embernek több, mint 4 éve nem volt komoly kapcsolata és az alkoholizmusba menekült. Harry ha komoly kapcsolatot szeretnél inkább ne igyál!-mondta a nem enyhén piásnak kinéző hölgyemény.
-Pff!-mondtam, majd átnyomtam egy zenecsatornára.

Lassan indulnom kell dolgozni. Felkaptam a táskámat, a telefonomat és a kulcsomat. Bezártam a bejárati ajtót, beültem az autómba és elindultam. Tudom arra gondoltok, miért nem én viszem oviba Melodie-t. Egyszerű! Ő nem akarja! Igen! Ő Emilyékkel akar menni! (:D)
Odafelé beugrottam a Starbuck's-ba és vettem egy kávét.
Megérkeztem! Kiszálltam a kocsiból, bezártam, majd az épület nagy üvegajtaja felé vettem az irányt.
'Húzni'! Valahogyan én mindig tolni akarom!
-Sziasztok!-köszöntem mindenkinek, majd felmentem termembe.
-Szia Dug!-köszöntem a srácnak aki a pult mögött már nagyban készült az adásra. Igen rádiós vagyok.
-Mikor kezdünk?-néztem rá, majd leültem egy székre.
-10 perc!-mosolygott rám.

Megittam a kávémat, majd beültem az üvegszobába, ahol a gépek és a mikrofonok vannak.
Beleültem a kényelmes fekete fotelomba, arcomhoz közel húztam a mikrofont, fejemre vettem a fülhallgatót és vártam az adás kezdetét.
-3.....2.....1...kezdünk!-számolt vissza Dug.
-Jó reggelt mindenkinek! Pontban 11 óra van és ismét itt vagyok veletek. A reggelt egy pörgősebb dallal indítjuk. One Direction-Live While We're Young!-mondtam és elindítottam a zenét. 
Vége lett a számnak és ismét a monológomba kezdtem.
-Huh! Nagyon jó ez a zene! Gratulálok a srácoknak! Egy kis hírek: 2 kis elefánt is született a Londoni állatkertben. Jujj! Azok cukik lehetnek.
Autóbaleset van a 3-as főúton! 2 kamion és  3 személyautó ment egymásnak!
Ennyi hír elég reggelre, van még időnk. Most pedig hallgassuk meg Rihanna újdonságát, a Stay-t.-mondtam és ismét elindítottam az említett dalt. Ez így ment délután 3-ig.

-Na emberek! 3 óra van! Ismét el kell búcsúznom! De ne feledjétek, holnap este találkozunk a Night Soundban!-mondtam és Dug leállította az adást.
-Jó voltál!-mosolygott rám.
-Köszönöm! Jó legyél! Szia!-köszöntem el egy öleléssel, majd lebaktattam az autómhoz.
El kéne mennem Harryhez. Nyugi Naty, nem lesz semmi baj! Nyugtatgattam magam, majd beindítottam az autót. 10 percig utaztam , majd Harry házához értem.
Kiszálltam a kocsiból, bezártam, majd nagy levegőt vettem és az ajtó felé indultam. Megnyomtam a csengőt.
Egy lány nyitott ajtót.
-Szia! Segíthetek?-nézett rám undorodva. Nem tudom mi baja velem!
-Szia! Igen! Harryhez jöttem!-mondtam.
-Harry! Téged keresnek!-ordított be a lakásba.
-Megyek!-hallottam rekedtes hangját.
-Szia Naty! Gyere be!-mosolygott rám.
-Szia!-mondtam és beljebb mentem.
-Beszélhetünk?-néztem Harryre.
-Igen! Gyere fel!-mondta és felmentünk a szobájába.
-Mizujs veled?-ült le az ágya szélére.
-Figyelj! Nem jópofizni jöttem! Louis aggódik miattad! Harry nem szabadna innod!-mondtam és vetettem rá egy ideges pillantást.
-Tudom, hogy nem szabadna! Próbálkozom!-mondta és lesütötte szemeit. Legugoltam elé és megfogtam a kezeit.
-Harry ez nem megoldás! Gondold végig milyen életed lesz!-mondtam és mélyen a zöld szemeibe néztem.
-Menni fog! Le fogok szokni, csak idő kell! Szeretnék szép életet, családot, gyerekeket, feleséget!-mondta és egy pillanatra elmosolyodott. Ha tudná, hogy van egy lánya...
-Kérj bocsánatot Louistől. Nyugtasd meg!-mondtam és felálltam.
-Rendben! Köszönöm Naty!-mosolygott.
-Nincs mit! Szia!-mondtam és kimentem a szobából. Ismét szembe jött velem ez a szőke kiscsaj.
-Mit akarsz Harrytől?-nézett rám ölő tekintettel.
-Én semmit!-mondtam és elindultam lefelé, de elkapta a csuklómat.
-Jobban jársz ha békén hagyod!-mondta én pedig kirántottam a kezem, erős szorításából.
Lementem a lépcsőn, ki a házból és beültem a kocsiba.
-Ez bolond egy liba!-kuncogtam fel, majd beindítottam az autót.

Hazaértem. Mielőtt bementem volna, arra lettem figyelmes, hogy a házban bömböl a zene. Louis!
Bementem a bejárati ajón, levettem a cipőm az  előszobában és besiettem a nappaliba. A kanapé ki volt húzva, Louis meg Melodie pedig rajta ugrált és énekelt. Melodie kedvenc száma. Pitbulltól a Rain over me!
Csak a refrént tudja belőle énekelni.
-Ti meg mit csináltok?-nevettem Louisra.
-Szórakozok az unokahúgommal! Tán baj?-nézett rám,majd felhúzott a kanapéra így én is ugrálni kezdtem.

~2.rész

Sziasztok! Íme itt is van a 2. rész..:) Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!:))xx


                                                                       *Naty*

Eleanorral itt állunk és figyeljük mit ügyködik a kis Melodie.
Próbál felmászni a székre, hogy elérje a palacsintát. Nem igazán sikerül neki. Olyan aranyosan erőlködik.
-Melodie! Nem lenne egyszerűbb megkérni, hogy segítsünk?-néztem rá kuncogva.
-Nem! Megoldom!-mondta aranyosan és erőlködve. Makacs és büszke, mint az apja.
A fejemet jobbra-balra ingatva odamentem és felültettem a székre.
-Tessék kisasszony! Mit parancsol kegyed?-hajoltam meg előtte.
-Köszönöm! Egy nagy adag palacsintát!-mondta mosolyogva.
-Azonnal!-mondtam megpördültem és egy szempillantás alatt elé varázsoltam egy nagy adag palacsintát.
-Íme! Kívánsága számomra parancs!-mondtam meghajoltam és visszamentem Eleanorhoz.
-Hihetetlen vagy!-kuncogott.
-Tudom!-nevettem én is.
Csengettek. Kimentem a nappaliból, át az előszobába és kinyitottam az ajtót. Louis állt ott.
Ajajj! Nagy nehezen eltitkoltuk előle Melodie-t, erre most beállít.
-Szia! Hát te?-néztem rá olyan furcsán idegesen.
-Szia! Rég voltam itt! Olyan furcsák vagytok! Mindig kikerülitek a témát, ha arról van szó, hogy átjönnék ide!-mondta és óvatosan odébb lökve bement a lakásba.
-Louis! Ne menj be!-szaladtam utána.
-Miért ne?- fordult felém,majd belépett a nappaliba és tágra nyílt szemekkel nézte, ahogy Melodie palacsintát eszik. Az eszik szerintem enyhe kifejezés!
-Ő kicsoda?-nézett rám furcsán.
-Anyu! Kii ez a bácsi?-nézett rám a kislányom. Louis elkezdett köhögni.
-Azt mondta, hogy anyu?-nézett rám. Lesütöttem szemeim és enyhén bólintottam.
-Hány éves vagy? Hogy hívnak?-ment közelebb Melodiehoz.
 -Négy! Melodie..-kezdte mondani. csak ne mond ki a vezetékneved, kérlek!-..Styles!-ajjh Melodie!
-Szép neved van! Én Louis vagyok!-ráztak kezet.
-Naty! Beszélhetünk?-húzott fel az emeletre.
-Mondjad!
-Ő Harry lánya?-nézett rám.
-Igen! Mikor elakartam neki mondani, hogy terhes vagyok, akkor szakított velem!-mondtam nem örömteli hangon.
-Bunkó!-puffogott Louis.
-Ne mond el neki kérlek! Te vagy a bácsikája! Kérlek ne tedd!-könyörögtem.
-Nem is tudom Naty....

~1.rész

Sziasztok! Egy új bloggal rukkolok elő. Remélem tetszeni fog.

                                                                      *Naty*

-Mi a bajom doktor úr?-kérdeztem aggódva.

-Ezt nem igazán nevezném bajnak! Maga gyermeket vár! Gratulálok!-mondta a doktor úr. Egy kő esett le a szívemről. Azt hittem komoly bajom van. Várjunk csak! Mit mondott? Én? Terhes? De hát. Szedtem a tablettát.

-Köszönöm! Hanyadik hónap?-kérdeztem boldogan. Egy gyerek. Attól a férfitól akit szeretek. Ez csodálatos.

-3. hónap! Lassan nőni fog a pocakja is! 1 hónap múlva várom ultrahangra!-mondta a doktor úr mosolyogva.

-Köszönöm! Viszlát!-mondtam és elhagytam a rendelőt.

Beültem az autómba és haza indultam. Benyitottam, lepakoltam a holmikat, levettem a cipőm és a kabátom. 

Leültem a kanapéra és a hasamra helyeztem a kezem. 6 hónap múlva már anyuka leszek! Ez hihetetlen.

Harry mit fog hozzá szólni?

Kivettem a telefonom a zsebemből és tárcsáztam Harryt.

-Igen?-kérdezte nem túl kedvesen.

-Szia! Beszélnünk kéne! Személyesen!-mondtam.

-Egyet értek! Várj! Mindjárt ott vagyok!-mondta és lerakta.

Már 3 napja nem találkoztunk. Ő is dolgozott, meg én is. De nem probléma. Nem először fordul elő. Szeretem és ezt az idő nem változtatja meg.

-Szia!-nyitott be az előszobába, majd bejött a nappaliba.

-Szia!-mosolyogtam majd felálltam, hogy megcsókoljam, de arcát elfordította.

-Mi a baj?-kérdeztem.

-Veled semmi baj! Figyelj Naty! Nekem ez már nem megy tovább! Szerettelek, de már nincs meg az a szikra!-mondta. Könny szökött a szemeimbe, majd elő is törtek.

-Hogy teheted ezt velem? Takarodj innen!-mondtam és az ajtó felé mutattam.

-Naty! Sajnálom! Kérlek ne...-mondta.

-Azt mondtam tűnj el innen!-ordítottam. Harry lesütötte szemeit és távozott. Sírva rogytam le a földre.

Mi lesz most velem? Na meg a kicsivel!

Ismét a telefonomért nyúltam.

-Eleanor! Át tudsz jönni?-kérdeztem sírva a telefonba.

-Igen! Mi baj? Te jó ég! Miért sírsz? Azonnal ott vagyok!-mondta és lerakta.

5 perc múlva idegesen rontott be az ajtón a nővérem Eleanor. 

-Mi a baj? Mi volt az orvosnál?-kérdezte és leült mellém a földre.

-Ott minden rendben volt! Harry szakított velem.-mondtam bömbölve.

-Mit csinált? Miért?-kérdezte aggódva és a combomat simogatta.

-Azt mondta már nincs meg az a szikra!-mondtam gúnyosan utánozva Harryt.

-Nyugi! Majd találsz egy másik, sokkal jobb srácot! Hidd el!-mondta és átölelt.

-De nem fogok keresni. Most rá kell koncentrálnom!-mondtam apró mosollyal arcomon.

-Kire?-nézett rám furcsán.

-Eleanor! Nagynéni leszel! Terhes vagyok!-mondtam mosolyogva.

-Hogy mi? Te jó ég! Gratulálok!-mondtam és boldogan átölelt, de utána lefagyott az arcáról a mosoly.

-Harry az apja ugye?-nézett a pocakomra.

-Igen!-mondtam szipogva.

-Tudja?-kérdezte.

-Nem! Nem is fogja! Légyszi ne mond el Louisnak se! Ő tuti elmondja Harrynek!-könyörögtem.

-Rendben! Lakat a számon! Hány hónapos?-kérdezte izgatottan.

-3!-mondtam mosolyogva.

-Ultrahang mikor lesz?-kérdezte.

-1 hónap múlva!-mosolyogtam.

-Ez csodás! Nagynéni leszek!-örvendezett.

                                                                          ***

Ezek az emlékeim arról a napról mikor megtudtam. Mondhatom nem a legszebb!

De nekem így is tökéletes volt. Eleanor dolgozik én pedig itthon vagyok! Melodie pedig oviban van. Igen! Már ovis! Melodie-nak hívják! Melodie Styles-nak! Még is csak az apja nevét kell viselnie! 

Ő egy kis gyémánt! Gyönyörű és nagyon imádom. 

Palacsintát készítek neki! A nutellás a kedvence, mint minden kisgyereknek. Mindig megmosolyogtat, amikor tiszta maszat az arcocskája. Ő a mindenem. Sajnos a nagyszüleit már nem ismerheti. Az én részemről legalábbis. De az apja részéről sem fogja. pedig Anne imádná Melodie-t.

Az én szüleim kiskoromban meghaltak. Eleanor nevelt fel, egyedül! Amíg rá nem talált Louisra. Ő élete szerelme. Azóta ők a családom és most már Melodie is közénk tartozik.

A palacsinta kész! Már csak meg kell várni, míg a kis rosszcsont beront a lakásba.

3....2....1...!

-Palacsintaaaaaaaaaaa!-szalad be a bejárati ajtón ordítva, gyermeki pöszeséggel kiejtve a szót.

-Hányszor kell elmondanom, hogy a cípőt az ajtóban vedd le?-néztem gyönyörű szemeibe.

-Nem tudom!-mondta és felültettem egy székre, majd elé tettem egy tányérral a palacsintából. Azonnal rá vetette magát, én pedig kitépőzáraztam a cipőjét és kivittem az előszobába.

Belenéztem a tükörbe! Egy boldog anyuka lettem! Már 4 éve!

-Kééérek mééég!-ordított a konyhából.

Nevetve odarohantam és felkaptam a lányomat. Dobálni kezdtem a levegőbe és csiklandoztam.

-Duci leszel ha így folytatod!-nevettem.

-Anyuu! Ne csinááld!-kacagott. Olyan édes mikor nevet!

-Tudod mikor kapsz még palacsintát?-néztem rá komolyan.

-Ha jendet jakok a szobámba!-mondta nem túl nagy élvezettel. Olyan kioktatóan. Az 'r'  betű még nem megy..

-Pontosan! Na sipirc!-mondtam és letettem. Felszaladt az emeletre egyenesen a szobájába. Nevetést hallottam. Már megint mit csinál?

Felbaktattam a lépcsőn.

Belekente a nutellát a falba. Valahogy ezt éreztem.

-Nem felejtettél el valamit?-néztem rá mérgesen.

-Kezet mosni..bocánat!-mondta majd odarohant és átölelt. Ezt tőle már megszokott. Tudja, hogy nem lehet rá haragudni. Ravasz kislány. De most nem hagyom magam.

-Nem Melodie! Nincs bocsánat! Tudod mi lesz most? Elővesszük a nevelő vödröt!-mondtam ördögi kacajjal a végén.

-Ne! Anyu! Kéjlek!-mondta nevetve.

Kihoztam a fürdőszobából egy vödröt. Beleöntöttem a megfelelő tisztítószert és beletettem egy szivacsot! Bevittem Melodie szobájába.

-Tessék kisasszony! A fal legyen megint rózsaszín nem pedig kaki barna!-mondtam utasítóan.

A 'kaki' szó hallatán elnevette magát. Gyerekek! Imádnivalóak!

Megfogta a szivacsot és dörgölni kezdte a falat. Erősebben akarta, ezért felállt és felrúgta a vödröt. Hát ez hihetetlen ez a lány!

-Na Melodie! Ezzel most mit fogsz kezdeni?-mutattam a tócsára.

-Semmit! Megvájom amíg meszájad!-mondta, a kezembe nyomta a szivacsot és emelt fővel távozott. Elnevettem magam. Hihetetlenül büszke! Pont, mint az apja!

Letakarítottam a nutellát a falról, majd a lányom után mentem.

-Igen is kapitány!-ordított a tv előtt.

-Óóóóó...kilakik odalent kit jejt a víz. Songya bob kocka. Sájga a színe és lyuk jajta tíz. Spongya bob nadjág...-énekelt és ugrándozott.

Akaratlanul is elnevettem magam, majd felkaptam a videókamerát és elkezdtem venni a lányom ízléstelen táncát.

Hihetetlenül édes! 

-Sziasztook!-nyitott be Eleanor.

-Eleanoj!- ugrott nénikéje nyakába, aki felkapta a kislányt.

-Köszönjetek a kamerának!-mondtam és az arcukat kezdtem venni.

-Sziaaa!-mondták egyszerre és integettek.

-Ajajjj! Palacsinta van? Mit csinált már megint?-nevetett fel a nővérem.

-Maradjunk annyiban, hogy kicsit átfestette a falat és ismét ő nyert, nekem kellett takarítani!-mondtam nevetve.

-Azt gondoltam! Túl jó anyuka vagy!-mondta és megbökött, én pedig elmosolyodtam.