~9.rész

HALIHOO..:$ Bocsi, h az ígértnél később hoztam az új részt, pedig egy édes drága kedves olvasóm meg is fenyegetett, hogyha nem hozom akkor megharap..:DDD <3
Imádlak titeket!!..Megvan azaz 1.000 oldalmegjelenítés jujj..*-*
Nagyon örülök a 6 feliratkozónak is, de jól esne még pár..;)
Na nem húzom tovább az időtöket, jó olvasást!..xx


                                                                    Mia

Az 5-ös épület az én egyik lakásom. Rájöttem, hogy nincs is szükségem a pénzre..annyira!!
De Naty iránt még mindig gyűlöletet érzek. Ha kijutnak abból a lyukból élve, ami valószínű ahogy Zaynt ismerem, Natynak az fog a legjobban fájni ha nem látja a kislányát.
-Na, hogy tetszik a szoba?-nyitottam be a kis szobába ami Melodie-é lesz.
-Nagyon tetszik, köszönöm Mia néni.-mosolygott rám.
-Nincs mit!-mosolyogtam vissza.-Készítsek valamit enni?-kérdeztem kedvesen.
-Palacsintááááááááááát!-kezdett el sikoltozni, amitől akaratlanul is elnevettem magam.
-Rendben!-nevettem rá és a konyha felé vettem az irányt.
Ha nem nézzük kik a szülei, akkor egy nagyon édes és aranyos kislány.
Elővettem az alapanyagokat és nekiestem a palacsintasütésnek. Mikor már egy jó pár palacsinta készen volt kiáltottam egyet Melodie-nak:
-Milyet szeretnél?-kiabáltam.
-Nutellaaaaaaaaaaaaaaaa!-kiáltott vissza aranyosan.
Akkor irány a bolt nutellát venni. Miután elkészültem a palacsintákkal elindultam a szomszédba, ami egy kisbolt. Vettem egy nagy üveges nutellát és visszaindultam. Mikor beléptem az ajtón az egész nappali fel volt dúlva. Székek fellökve a fal pedig össze firkálva.
-Ez mi akar lenii?!-kiabáltam.
-Bocsánat!-hajtotta le szomorúan fejét Melodie, aki a fürdőszobából bukkant elő.
-Nincs bocsánat menj fel a szobádba!MOST!-ordibáltam. Nem hiszem el! Kaját csinálok neki, van tető a feje felett, megveszem drágán ezt a szaros nutellát és ezt csinálja. Hát ez szép mondhatom...
Nem érdekel, azt hittem majd el tudom viselni ezt a kis "angyalkát" de ha ez így megy tovább annak nem lesz jó vége.
Beültem a Tv elé a nutellás üveggel és egy kanállal a kezemben.
Bekapcsoltam és szokás szerint még a csapból is a One Direction folyik. A fiúk így sikeresek, a fiúk úgy sikeresek..

                                                                     Melodie

Miért ilyen velem Mia néni? Azt hittem kedves. Hiányzik anya! Ő mindenben segített és mindig megbocsátott, ha rosszat csináltam. Annyira hiányzik.

                                                                     Naty

Melodienak nyoma tűnt. Fogalmunk sincs hol lehet. Zayn és Harry folyamatosan nyomoznak, de semmi. Már Louis és Niall is becsatlakoztak. Kezdenek ismét összemelegedni. Már legalább beszélgetnek. Amióta itthon vagyok, ki sem mozdultam a szobámból. Egyfolytában sírok és Eleanor pedig próbál vígasztalni. De ő mit tenne a helyemben?! Szerintem ő sem tudná elviselni, ha egy idegbeteg nő elrabolja a lányát. A rendőrségen nem akarom jelenteni az eltűnést, mert az a fiúk hírnevébe kerülhet. A rajongók megutálnák Harryt ha tudnák, hogy van egy lánya.
-Bejöhetek?-hallottam Harry kimerült hangját az ajtó mögül. Letöröltem a könyeimet, majd válaszoltam.
-Persze, gyere csak..-mondtam szipogva.
-Hoztam neked egy jó meleg kakaót!-próbált egy bíztató mosolyt vetni rám, de látszott rajta, hogy ő is nagyon szomorú.
-Köszönöm!-vettem ki a bögrét a kezéből.
Leült az ágyam szélére és megfogta a kezem.
-Mesélnél róla?-kérdezte.
Mosolyogva bólintottam, majd felálltam és összekötöttem a kamerát a tv-vel.
Elindítottam, mindent az elejétől. Az első szülinapja...az első karácsonya...és azok a felvételek amiket nem is olyan régen vettünk fel. Mikor spongyabob-ot énekel....
Könnyekkel teli szemmel néztem végig a felvételt.
-Miért velem csinálják ezt?! Ő volt a mindenem..-bőgtem el magam.
-Nyugodj meg! Megtaláljuk!-simogatta meg a hátam. Láttam a szemében pár könnycseppet, amin még jobban sírni kezdtem. Harrynek is van szíve és joga lett volna tudni a kislányáról.
-Bejelentem az eltűnést! Nem érdekel, hogy a banda karrierjébe kerülne...így sem vagyunk már a régiek. Nem veszítünk semmit. Most fontosabb az, hogy megtaláljuk Melodie-t.-mondta céltudatosan és kisétált a szobából.
-Micsoda?!-néztem ilyedten magam elé. Ő tényleg szereti Melodie-t...pedig még nem is találkozott vele. Harryből nagyon jó apa lesz!

~8.rész

Sziasztook manook..:)) Mit szólnátok ha azt mondanám, hogy itt az új rész?!..:P
Remélem tetszeni fog és várom a komikaat.:33


                                                                      *Mia*

Istenem, hogy lehetek ilyen zseniális?! Ez a levél nagyon jó ötlet volt Mia. Ha Harry megtudja, hogy van egy lánya, mindent meg fog érte tenni. Már csak azt kell kitalálnom, hogy mit kezdek Zaynnel. 
Őt vajon mennyiért kínáljam? Olyan 5 millió körül gondolkozom. Gazdag leszek és elutazom innen jó messzire.

                                                                    *Harry*

Kinyitottam a borítékot és elkezdtem olvasni a levelet.

"Szia Harry. Már nagyon régóta bűntudat van bennem, hogy nem mondtam el. A szakításunk után kiderült, hogy terhes vagyok. Igen tőled! A kislányunk most óvodás. Melodienak hívják. Nayon nagy segítségre lenne szükségünk. Engem és a lányodat elraboltak. A váltságdíj: 10 millió.
Kérlek Harry! Csak benned bízhatunk!
Naty!"
Könnyek kezdtek el potyogni a szememből. Ez tényleg igaz? Nekem van egy lányom?
-Louis!-kiabáltam egyet a folyosón szédelgő Louisnak.
-Igen?!-nyitott be.
-Tulajdonképpen miért is kerestél fel az éjszaka közepén?-néztem rá gyanakvóan. Fejét lehajtotta és mesélni kezdett.
-Harry! Van egy gyönyörű kislányotok Natyval. Már volt szerencsém megismerni és tényleg egy tündéri kislány. De most elrabolták őket. Natyt és Melodiet is! Zayn elindult őket megmenteni, de őt is elkapták. Azt mondta ha ő nem jut ki onnan csak te segíthetsz!-mondta.
-Erről én miért nem tudtam semmit?!-idegeskedtem.
-Naty kért meg minket, hogy ne mondjunk neked semmit!-mondta Lou.
-Meg kell őket mentenem!-mondtam és letéptem magamról a belőlem kilógó zsinórokat.
-Várj! Hogyan?-nézett rám féltően Louis.
-Majd én azt tudom!-mondtam, felvettem a cipőmet és mit sem törődve az állapotommal Naty lakására indultam.
-Eleanor engedj be!-dübörögtem az ajtón.
-Megyek!-hallottam ideges, de mégis szomorú hangját.
-Szia Harry!-mondta lekezelően.
-Hol vannak most?-néztem rá idegbetegen.
-Orlando street 79!-lökte oda a választ hanyagul.
-Kösz!-mondtam és az autómig rohantam, majd amilyen gyorsan csak tudtam, vezettem el a megadott címig.
Itt nincs semmi! Várjunk csak! Ott egy ház! Kiszálltam a kocsiból és halkan megközelítettem az épületet. Sehol egy bejárat. Fenébe!

                                                                    *Mia*

-Bob! A kislányt vidd el innen! Ha ránk találnának csak a két idiótát találják itt! Vidd az 5-ösbe!-mondtam mire ő bólintott.
-Ne!-ordított sírva Naty.-A kislányomat hagyjátok!-ordítozott tovább.
-Siess már Bob!-nevettem rajta.
-Mi van kisanyám?-néztem rá vigyorogva a bömbölő lényre.
-Undorító vagy!-mondta, felnézett rám majd a cipőmre köpött és visszament Zaynhez.
-Én vagyok undorító?-néztem a cipőmön lévő nyáltengerre.
-Igen! Hogy lehetsz ilyen? Te egy idegbeteg, pénzéhes ringyó vagy! Sosem szeretett senki és nemis fog!-ordított, de én csak nevettem tovább és emelt fővel távoztam.
-Ez bolond!-kacagtam és bezártam a kijáratot.
-Mehetünk!-jött le a lépcsőn Bob.
-Rendben!-mondtam és eldobtam a kulcsokat. Ide már nem jövünk vissza.
A kislány nálunk, az a két paraszt meg ott fog éhen halni.
-Szép volt Bob!-mondtam neki mosolyogva. 
A csomagtartóban alszik a kislány, mi pedig az 5-ös épület felé tartunk.
-Mi lesz a kicsivel?-nézett rám.
-Majd én vigyázok rá! Itt a pénzed!-dobtam az ölébe a pénzköteget.
-Odaérünk és onnantól kezdve egyedül dolgozom, te pedig azt csinálsz amit akarsz!-mondtam büszkén.

                                                                 *Harry*

Két embert láttam kijönni a föld alól. Nem láttam kik azok, de a csapóajtót észrevettem. Miután elhajtottak én lementem a rendkívül koszos helységbe. 
-Naty! Zayn!-kiáltottam.
-Harry?!-hallottam Naty hangját az egyik ajtó mögül.
-Igen én vagyok! Jól vagytok?-kérdeztem aggódva és kerestem a kulcsot, ami nyithatja ezt a lakatot.
-Igen, de elvitték a....-kezdett bele Naty.
-A lányunkat?!-kérdeztem idegesen. Olyan jó volt ezt kimondani. Lányom! Az én kicsi lányom. Vér a véremből..
-Igen!-mondta gyönyörűen csengő hangján. Kulcsot nem találtam sehol sem.
-Menjetek távol az ajtótól!-mondta. Úgy is minden rodhadt és nedves, meg én is ideges vagyok, szóval csak sikerül berúgnom az ajtót...
Egy hatalmas levegőt vettem és nekitámadtam az ajtónak. 4-edjére sikerül!!!
-Ez az!-ugrottam egy hatalmasat.
-Harry!-szaladt oda hozzám Naty és megölelt. Még mindig olyan jó illata van, mint régen.
-Nyugodj meg! Megtalálom!-mondtam, mire elkezdett sírni a vállamon.
-Kérlek...-sírt tovább.
-Köszi Harry!-veregetett hátba Zayn.
-Semmiség! Zayn ugye segítesz megtalálni a kislányomat?-néztem rá.
-Persze!-bólintott büszkén.