Sziasztok! Gabriella vagyok és mostantól én is fogok írni részeket. Remélem az én stílusom is elnyeri a tetszéseteket. Komizni ne felejtsetek el. ;)
Harry
Leírhatatlanul boldog vagyok , hogy végre megtaláltuk a kislányunkat. Kifejezhetetlen az öröm. Naty újra mosolyog és Melodie elképesztően édes. Még hozzá kell szoknom, hogy egy kisangyal van a közelemben de ezzel nem lesz gond. Amikor csak rájuk nézek melegség önti el a szívemet és úgy érzem, hogy bármire képes vagyok értük. A szeretet kifejezhetetlen ami hozzájuk köt. Nem is nagyon gondolkodtam még azon, hogy milyen lennék apának , de vállalom a kihívást és nagyon remélem , hogy megállom , majd a helyem mint apa és talán sikerül újra Naty szívében helyet kapnom. Nem is értem hogy voltam képes otthagyni egy ilyen csodálatos lányt, de már iszonyúan bánom. Minden erőmmel azon leszek, hogy megbocsájtson nekem a múltbéli tettemért és legfőképpen, hogy szerető édesapja legyek Melodienak. Naty az örökönnyekkel vívott harcot, ami őszintén megvalva velem is viaskodik. Tudom, hogy eddig még csak fotón láttam a kislányom,de már akkor a szívembe férkőzött.
-Éhes vagyok.-jelentette ki határozottan Melodie.
Olyan aranyosan mondta. Naty ölbe vette és elindúlt vele a konyha felé. Utánuk mentem én is. Leültem Melodie mellé és csak csodáltam a kislányom. Istenem de jó ezt kigondolni is. Figyeltem ahogy Melodie aranyosan lóbálja a lábacskáját.
-Mit szeretnél enni kicsim?-kérdezte Naty.
-Nutellát.-mosolygott édesen.
Megsimogattam apró kis hátát, majd megpusziltam. Naty ezt látván elmosolyodott. Mikor Melodie jóízűen falatozott Naty kiment a nappaliba. Èrdeklődve néztem utána, majd csak azt hallottam ahogy Eleanorral közli a jóhírt. Mire újra a kislányomra néztem könyékig nutellás volt. Natyt visszaérve a nevetés kapta el velem együtt. Látszólag Melodiet az nem zavarta, hogy könyékig nutellás, csak jóízüen falatozott. Naty leült velem szembe az asztalhoz és mosolyogva figyelte a nutellahercegnőt. Mikor végzett a tündér, ölbe kaptam és bevittem a fürdőbe. Lehelyeztem a mosógépre és egy benedvesített törölközővel kezdtem el letisztítani arcocskáját. Èdesanyja is bejött. Az ajtófélfának támaszkodva, mosollyal az arcán figyelt minket. Mikor a hercegnő teljesen tiszta lett Naty odajött hozzánk és arcomra adott egy gyengéd csókot. Bizsergető érzés fogott el , gyomrom görcsbe rándult, pont mint a legelső alkalomkor amikor megpuszílt. Ölbe vette a kislányunkat és kiment vele. Követtem őket, egyenesen a kanapéig. Naty betett egy spongebob DVD-t és nevetve figyeltem végig amint a kislányom a főcímdalt énekelve ugrál a kanapén. Na az biztos , hogy ebben rám hasonlít. Naty rámnézett és mosolygott. Leültem mellé és néztem én is a mesét.
Naty
Eszméletlenül boldog vagyok, hogy a kislányom sérülések nélkük hazaért. Harryn megkönnyebbülés látszott és öröm, hogy végre láthatja a kislányát. Próbál folyton a közelében lenni és minden apró pillanatot kiélvez. Nem tudom, hogy fogja fogadni azt, hogy el akarok költözni. Igazából ezt még senkinek nem mondtam, de már rengetegszer megfordult a fejemben és ma miután visszakaptam Melodiet eldöntöttem. Nem hagyom, hogy többet ezt történjen. Azt a csajt nem fogták el és szabadon garázdálkodik. Nem tudhatom mikor kap el ismét. Egyszerűen nem bírnék így élni. Most is rettegek, hogy bármelyik pillanatban betoppanhat ide és elveheti tőlem az egyetlen személyt aki a létezést jelenti számomra. A kislányomat. Nem akarok rettegésben élni. Az lesz a legjobb, ha elköltözünk. Tudom, hogy Harry nem fog neki örülni, de így lesz a legjobb. Nekem is nehéz lesz otthagyni Eleanort, a srácokat, Harryt és Londont. Itt születtem, itt nőttem fel, itt ismerkedtem meg Harryvel aki egy csodálatos kislánnyal ajándékozott meg. Melodie is itt született. Minden szívmelengető élményem ideköt, de egyszerűen muszáj elmennem innen. Számomra semmi sem fontosabb a kislányom biztonságánál. Remélem ezt Harry is megérti majd.
2013. június 7., péntek
2013. június 5., szerda
~11.rész
Sziasztook..:) Sajnálom, hogy ilyen ritkán van rész, de év vége van és szerintem értitek...:DD
Na de most hoztam mert holnap futóversenyem van és nem kell ma tanulnom..:DD:$$
Szóval szosziii és jó olvasást..:DD<33
Beky
A legelső dolog amit tettem a sokk után, az volt, hogy a nagy Directioner barátnőmet felhívtam.:
-Szia Milly!-szóltam bele idegesen.
-Sziaa..mi történt?-kérdezte aggódva.
-Azonnal gyere át!-mondtam és azonnal le is raktam a telefont.
-Téged, hogy hívnak?-kezdte húzogatni a pólóm alját.
-Beky vagyok!-mondtam és felkaptam a csöppnyi lánykát.
-Beky kaphatok inni?-nézett rám édes arccal.
-Persze. Mit kérsz?-kérdeztem és letettem a saját lábára, megfogtam a kezét és a konyhába vezettem.
-Vízet kéjek!-mondta.
-Azonnal hercegnő!-mondtam mosolyogva, elővettem egy poharat és megtöltöttem vízzel.
*csengettek*
A poharat Melodie kezébe adtam és rohantam ajtót nyitni.
-Szia!-lihegtem és beljebb engedtem.
-Mi történt?-nézett rám izgatottan.
Megfogtam a csuklóját és bevezettem a konyhába, ahol Melodie kortyolgatta a vizét.
-Honnan ismerős?-suttogott.
-Szerinted?! Ma vele volt tele a TV! Harry Styles lánya! Én még csak most jöttem rá az újságból..-mondtam és láttam, ahogy szó szerint leesik az álla.
-Az komoly!-nézett maga elé.
-Mit tegyek?-kérdeztem, mikor a kislány oda jött mellém és ismét elkezdte húzogatni a pólómat.
Felkaptam az ölembe és bemutattam neki Milly-t.
-De édes!-mosolygott Milly és megsimogatta a haját.-Szerintem ha hazaviszed, sokkal jobban jársz, mintha a rendőrök találnak rád!-kezdett bele.
-Én is így gondoltam...eljönnél velem?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Hát hogy ne! Nem egy szimpla rajongó, vagyok hanem egy Directioner, akinek minden álma, hogy találkozzon valamelyik sráccal. Ki nem hagynám!-nevette el magát, és a kabátjáért indult.
Összeszedtem a kislány összes holmiját és hatalmas izgatottságban elindultunk a megadott cím felé.
Harry
Istenem...hihetetlen, hogy senki nem látta és senki nem jelentkezik. Nem fogom ezt sokáig bírni. Már napok óta itt ülünk tétlenül és sehol semmi. Naty nem alszik semmit, én alig eszem. Ez így nem állapot! Eleanor meg állandóan sír.....mi lesz így velünk?!
Itt fekszem az ágyamon és a telefonomon nézem a Melodieról készült felvételeket. Azóta feltettük Youtubera és már több millióan látták és sajnálatukat fejezik ki kommentben, többszáz féle nyelven.
Naty most indult el dolgozni, El meg Lou pedig piknikezni mentek. Lou el akarja terelni Eleanor figyelmét, amit meg is értek. Most egyedül vagyok itthon és depizek. Próbálok gondolkodni, de semmi! Semmi ötletem nincs!
A rendőrök folyamatosan keresik Melodie-t és üldözik Mia-t.
Miáról annyit tudunk, hogy határon túl látták utoljára és most Európa felé tart. Remélem nagyon gyorsan elkapják, vagy én megyek utána, de annak nem lesz jó vége.
A "nagy gondolkodásomban" elaludtam.
Olyan fél óra múltán arra ébredtem, hogy csengetnek.
Kómásan, szomorú arccal nyitottam ki az ajtót. Két fiatal lány és az én lányom állt az ajtóban. Hirtelen felcsillant a szemem és felkeptam Melodie-t.
-Melodie!-kezdtem könnyezni és mosolyogva néztem rá.
Agyon ölelgettem és puszilgattam, hihetetlen érzés volt, hogy végre láthatom.
-Gyertek be!-hívtam be a lányokat. Melodie arcán látszott, hogy nem tudja ki vagyok. Leültem a kanapéra ölembe vettem Melodie-t és magam mellé hívtam a két lányt.
-Hol találták meg?-kérdeztem mosolyogva.
-Ma reggel az utcán kóborolt és az újságból tudtam meg, hogy ki ő. A barátnőmmel azonnal ide hoztuk.-mesélte és mosolyogva nézett a lányomra.
-Köszönöm! Mivel hálálhatnám meg?-kérdeztem kedvesen.
-Ó nem kell semmi, nagyon szívesen tettük! -Pattantak fel hirtelen.
-Ne várjatok! Holnap esetleg átjönnétek vacsorára? Kérlek!-néztem rájuk kedvesen és a mosolygó bólintásokat igennek vettem!
Kikísértem őket és elbúcsúztak Melodie-tól.
-Szia Melodie!-köszöntem neki.
-Te ki vagy?-kérdezte mikor már a kanapén ültünk.
-Én vagyok az apukád!-mondtam mosolyogva.
-Az micsoda?-nézett rám furcsán.
-Olyan, mint az anyuka! Mindig vigyázni fog rád és szeretni!-mondtam kedvesen.
-Te vagy az apukám?-nézett rám értetlenül.
-Igen!-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
Elővettem a telefont a zsebemből és Natyt tárcsáztam.
-Igen?!-vette fel a telefont.
-Azonnal gyere haza!-tettem le rögtön.
*10 perc múlva*
Naty hatalmas lendülettel rontott be a lakásba!
-Mi történt?-kiáltott fel.
-Úristen! Melodie!-kiáltott és sírva a kislányhoz rohant. Ő is agyon ölelgette és puszilgatta.
-Ezt nem hiszem el!-sírt. Odagugoltam melléjük és simogatni kezdtem Naty hátát.
-Ő itt az apukád!-mosolygott rám Naty!
-Tudom! Ő fog rám vigyázni, ha nagy leszek!-nevetett fel, amin mi is kuncogni kezdtünk. Olyan jó végre látni!
Remélem tetszik, és bocsi, hogy ilyen rövid lett de ennyi ötletem volt erre a részre...xd:$
Na de most hoztam mert holnap futóversenyem van és nem kell ma tanulnom..:DD:$$
Szóval szosziii és jó olvasást..:DD<33
Beky
-Szia Milly!-szóltam bele idegesen.
-Sziaa..mi történt?-kérdezte aggódva.
-Azonnal gyere át!-mondtam és azonnal le is raktam a telefont.
-Téged, hogy hívnak?-kezdte húzogatni a pólóm alját.
-Beky vagyok!-mondtam és felkaptam a csöppnyi lánykát.
-Beky kaphatok inni?-nézett rám édes arccal.
-Persze. Mit kérsz?-kérdeztem és letettem a saját lábára, megfogtam a kezét és a konyhába vezettem.
-Vízet kéjek!-mondta.
-Azonnal hercegnő!-mondtam mosolyogva, elővettem egy poharat és megtöltöttem vízzel.
*csengettek*
A poharat Melodie kezébe adtam és rohantam ajtót nyitni.
-Szia!-lihegtem és beljebb engedtem.
-Mi történt?-nézett rám izgatottan.
Megfogtam a csuklóját és bevezettem a konyhába, ahol Melodie kortyolgatta a vizét.
-Honnan ismerős?-suttogott.
-Szerinted?! Ma vele volt tele a TV! Harry Styles lánya! Én még csak most jöttem rá az újságból..-mondtam és láttam, ahogy szó szerint leesik az álla.
-Az komoly!-nézett maga elé.
-Mit tegyek?-kérdeztem, mikor a kislány oda jött mellém és ismét elkezdte húzogatni a pólómat.
Felkaptam az ölembe és bemutattam neki Milly-t.
-De édes!-mosolygott Milly és megsimogatta a haját.-Szerintem ha hazaviszed, sokkal jobban jársz, mintha a rendőrök találnak rád!-kezdett bele.
-Én is így gondoltam...eljönnél velem?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Hát hogy ne! Nem egy szimpla rajongó, vagyok hanem egy Directioner, akinek minden álma, hogy találkozzon valamelyik sráccal. Ki nem hagynám!-nevette el magát, és a kabátjáért indult.
Összeszedtem a kislány összes holmiját és hatalmas izgatottságban elindultunk a megadott cím felé.
Harry
Istenem...hihetetlen, hogy senki nem látta és senki nem jelentkezik. Nem fogom ezt sokáig bírni. Már napok óta itt ülünk tétlenül és sehol semmi. Naty nem alszik semmit, én alig eszem. Ez így nem állapot! Eleanor meg állandóan sír.....mi lesz így velünk?!
Itt fekszem az ágyamon és a telefonomon nézem a Melodieról készült felvételeket. Azóta feltettük Youtubera és már több millióan látták és sajnálatukat fejezik ki kommentben, többszáz féle nyelven.
Naty most indult el dolgozni, El meg Lou pedig piknikezni mentek. Lou el akarja terelni Eleanor figyelmét, amit meg is értek. Most egyedül vagyok itthon és depizek. Próbálok gondolkodni, de semmi! Semmi ötletem nincs!
A rendőrök folyamatosan keresik Melodie-t és üldözik Mia-t.
Miáról annyit tudunk, hogy határon túl látták utoljára és most Európa felé tart. Remélem nagyon gyorsan elkapják, vagy én megyek utána, de annak nem lesz jó vége.
A "nagy gondolkodásomban" elaludtam.
Olyan fél óra múltán arra ébredtem, hogy csengetnek.
Kómásan, szomorú arccal nyitottam ki az ajtót. Két fiatal lány és az én lányom állt az ajtóban. Hirtelen felcsillant a szemem és felkeptam Melodie-t.
-Melodie!-kezdtem könnyezni és mosolyogva néztem rá.
Agyon ölelgettem és puszilgattam, hihetetlen érzés volt, hogy végre láthatom.
-Gyertek be!-hívtam be a lányokat. Melodie arcán látszott, hogy nem tudja ki vagyok. Leültem a kanapéra ölembe vettem Melodie-t és magam mellé hívtam a két lányt.
-Hol találták meg?-kérdeztem mosolyogva.
-Ma reggel az utcán kóborolt és az újságból tudtam meg, hogy ki ő. A barátnőmmel azonnal ide hoztuk.-mesélte és mosolyogva nézett a lányomra.
-Köszönöm! Mivel hálálhatnám meg?-kérdeztem kedvesen.
-Ó nem kell semmi, nagyon szívesen tettük! -Pattantak fel hirtelen.
-Ne várjatok! Holnap esetleg átjönnétek vacsorára? Kérlek!-néztem rájuk kedvesen és a mosolygó bólintásokat igennek vettem!
Kikísértem őket és elbúcsúztak Melodie-tól.
-Szia Melodie!-köszöntem neki.
-Te ki vagy?-kérdezte mikor már a kanapén ültünk.
-Én vagyok az apukád!-mondtam mosolyogva.
-Az micsoda?-nézett rám furcsán.
-Olyan, mint az anyuka! Mindig vigyázni fog rád és szeretni!-mondtam kedvesen.
-Te vagy az apukám?-nézett rám értetlenül.
-Igen!-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
Elővettem a telefont a zsebemből és Natyt tárcsáztam.
-Igen?!-vette fel a telefont.
-Azonnal gyere haza!-tettem le rögtön.
*10 perc múlva*
Naty hatalmas lendülettel rontott be a lakásba!
-Mi történt?-kiáltott fel.
-Úristen! Melodie!-kiáltott és sírva a kislányhoz rohant. Ő is agyon ölelgette és puszilgatta.
-Ezt nem hiszem el!-sírt. Odagugoltam melléjük és simogatni kezdtem Naty hátát.
-Ő itt az apukád!-mosolygott rám Naty!
-Tudom! Ő fog rám vigyázni, ha nagy leszek!-nevetett fel, amin mi is kuncogni kezdtünk. Olyan jó végre látni!
Remélem tetszik, és bocsi, hogy ilyen rövid lett de ennyi ötletem volt erre a részre...xd:$
2013. május 19., vasárnap
~10. rész
Sziasztok..íme a 10. rész amit megpróbálok hosszúra írni,mert nagyon rég hoztam rész és ez lenne a kárpótlás..:) A jegyeimen hálisten sikerült javítani, de még mindig nem eléggé,ezért nem tudom írgérni, hogy 1-2 naponta hozok rész,mint régen..de igyekszem..:)<3
Jó olvasást és komizzatok..^^ <3
Mia
*aznap este*
-Húzzál aludni!-csaptam rá a síró kislányra az ajtót. Marhára leszarom,hogy bömböl, de ha nem fogja éjszaka befejezni,esküszöm,hogy utcára teszem.
Lefürödtem, megmostam a fogam, büszkén a tükörbe néztem és elmosolyodtam. Harry Styles lánya van a kezeim között. Miket nem tudnék tenni vele. Harrynek a szíve szakadna meg, ha bármi történne a kislánnyal. Tényleg az lenne a legjobb, ha én nevelném fel és néha képeket küldenék nekik titkos címről, hogy még jobban fájdítsam a szívüket. Felvettem a pizsamámat és felmentem a szobámba. A fejemet a puha párnámra hajtottam és céltudatosan hajtottam álomra a fejem.
Hajnali négykor Melodie bömbölésére ébredtem. Ezt nem hiszem el...
Idegbetegen kipattantam az ágyból és Melodie szobája felé vetettem az irányt.
Kivágtam az ajtót és idegesen toppantam be.
-Mi a szart bömbölsz?!-ordibáltam.
-Fáj a hasam!-sírt tovább.
-Ki a szart érdekel?! Tudod mennyi az idő? Normális, az ha egy ember hajnali négykor egy idegen kiscsaj bömbölésére ébred?! Hát marhára nem az!-ordítoztam tovább.
-Pakold össze a cuccaidat, elviszlek valahova!-mondtam kicsit lejjebb víve a hangomat és bevágtam az ajtót. Nem érdekel... kiteszem innen a francba..
*10 perc múlva*
-Szállj ki!-nyitottam ki neki a kocsi ajtaját.
Egy sikátor mellett álltunk. Bevezettem a kislányt és leültettem a sarokba. A táskáját szorongatta amiben a holmija volt, és ijedten, remegve nézett rám.
Mivel még korán volt, ezért sötét is...no meg hideg. Láttam, hogy fázik...kivettem a kezéből a táskáját, kicipzároztam és kivettem belőle egy plédet. A sarokban remegő kislányra terítettem, intettem egyet, majd otthagytam.
-Hova mész Mia néni?-kiáltott utánam.
-Ne aggódj! Majd visszajövök érted!-mondtam, és magamban jót kacagtam ezen a mondatomon. Beszálltam a kocsimba és haza indultam. Végre nyugalom!
Naty
Olyan rossz érzések keringenek bennem. Semmit nem aludtam. Vajon mi lehet vele? Hol van? Él-e még egyátalán?!
-Jó reggelt!-nyitott be kómásan Harry.
-Jó reggelt!-mondtam és próbáltam mosolyogni.
-Aludtál?-kérdezte kómásan.
-Nem! Te?-néztem rá.
-Most valamiért én sem. Olyan rossz dolgok járkálnak a fejemben. Mintha valami történt volna..de mi?!-nézett maga elé.
-Ugyanez van velem is..-gondolkodtam el.
Ránéztem az órára..reggel 7.
Levánszorogtam és megkentem magamnak egy pirítóst vajkrémmel.
Leültem és elnyamnyogtam.
Harry és Zayn öltönyben jöttek le az emeletről.
-Mi folyik itt?-néztem rájuk furcsán.
-Megyünk nyomozni, csak kell az álruha!-mondta és felvett egy napszemüveget.
-Háát okéé...-néztem hülyén rájuk. Valami itt nem okés..sunyik nekem.
Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Közben Harryék leléptek és Niall vánszorgott le a nappaliba.
-Valami csoda történt!-állt meg egy pillanatra majd tovább ment.
-Mi van?-néztem rá hülyén.
-Valamiért nem vagyok éhes!-kuncogott egy picit és lehuppant mellém.
-Hogy vagy?-kérdezte és átkarolt.
-Nem a legjobban!-mondtam és megint könny szökött a szemembe.
Elkezdődött a reggeli híradó.
-Jó reggelt kívánok! Fontos vendégeink vannak, akik állítólag egy nagyon fontos dolgot akarnak velünk közölni. Harry Styles és Zayn Malik!-mondta a műsorvezető.
-Mi a rák?!-nézett egy nagyon Niall.
-Ne tőlem kérdezd. Nekem azt mondták nyomozni mennek!-bámultam a TV-t, amiben Harry és Zayn kezet fogott a riporterrel és leül vele szemben.
-Sziasztok! Nagyon komolynak tűntök, talán még nem is láttalak titeket ilyen komolynak. Harry téged meg főleg nem!-mondta a riporter.
Erre a megjegyzésre Harry csak egy szomorú mosollyal felelt.
-Nos?-nézett felváltva Harryre és Zaynre.
-Akkor mondom. Ez elég hosszú lesz szóval el is kezdem....nem olyan régen, megtudtam, hogy..............-vett egy mély levegőt.
-Hogy van egy 4 éves kislányom! Naty az édesanyja.-mondta el és könny szökött a szemébe.
-És mi az ami ebben ennyire megviseli?-kérdezte a riporter.
-Egyik nap, felhívtak, hogy Natyt és Melodiet elrabolták. Naty előkerült, de Melodie-nak azóta sincs semmi nyoma!-kezdett el szipogni.
-Kérem, ha valaki tud róla valamit, vagy látja ezt a kislányt az segítsen!-mutatta Melodie képét a kamerába.
-Még esélyem sem volt megismerni őt, és nagyon nem szeretném ha nem is lenne.-mondta és lehajtotta a fejét és a képet letette az előtte lévő asztalra. A riporter felemelte és mosolyogva nézte a képet.
-Gyönyörű kislány!-mondta.
-Köszönjük, hogy eljöttetek és minden jót nektek! Kívánom, hogy minél előbb előkerüljön!-mondta és beadtak egy reklámot.
-Hát ez nem volt semmi!-mondta Niall tátott szájjal.
*fél óra múlva*
Harry hazajött, de Zayn nem volt vele. Azóta a szobájában gubbaszt.
Csináltam neki egy jó meleg kakaót és most fogom neki felvinni. Bekopogtam majd benyitottam.
Komor arccal ült az ágyán és egy papírt szorongatott a kezében. Leültem mellé és a kezébe nyomtam a kakaós bögrét.
-Mi az?-néztem a kezében lévő papírra.
-Csak egy kis...semmi!-mondta és belekortyolt a kakaóba.
-Köszönöm!-mondta.
-Nincs mit! Na szóval mi az?-néztem rá.
-Hmm...tessék!-tartotta felém.
Megnéztem, egy versnek kinéző valami volt, ami valószínűleg dalszöveg.
"Szerettem volna rögtön elmesélni,
milyen az élet.
S hogy én Veled leszek,
sosem kell félned.
Szerettem volna füledbe súgni
valami nagy-nagy útravalót,
hogy legyél Te mosoly,
fájdalmat gyógyító,
ajtókat megnyitó ölelés.
Legyél fészek, puha párna,
melegség, hol a fáradt vándor
otthonra találna.
S most is füledbe dúdolnám
csendesen, halkan:
legyél Te tűz,
fagyot olvasztó,
legyél Te csend,
meghallgató,
legyél Te dal,
enyhet adó,
legyél Te szél,
simogató…
Legyél az, kinek Isten Téged teremtett…
És tudd bármikor, bárhol:
Én nagyon szeretlek…" ( a verset amúgy a neten találtam~szerk.megj.~)
-Ez gyönyörű!-töröltem le a könnyeimet.
-Még zene nincs hozzá, de igyekeztem!-mosolyodott el, majd puszit nyomott a homlokomra.
-Ez egyszerűen hihetetlen...-mosolyogtam.
Melodie
Itt ülök, már nagyon rég óta. Sok néni és bácsi furcsán nézett rám, majd tovább ment.
Nagyon éhes vagyok és már elzsibbadt mindenem. Felálltam és elindultam az utca felé, majd tovább a járdán. Viszonylag sokáig sétáltam, mikor egy fiatal lány megszólított:
-Szia! Hát te mit bóklászol itt az utcán kicsilány?-kérdezte és az ölébe kapott.
-Hiányzik anya! Mia néni pedig itt hagyott!-kezdtem sírásba. Nem értem mi folyik itt. Hl van anya?! Miért nincs mellettem?!
-Szegénykém! Gyere, haza viszlek és adok enni, rendben?! Biztos éhes vagy.-mondta és elindult. A vállára hajtottam a fejem és egy idő után elaludtam.
Beky ( a lány aki rátalált Melodie-ra)
A kislány elaludt a vállamon. Hazaértünk, letettem a kanapéra és betakargattam. Jó álmos volt. Ki tudja miken ment keresztül?! Mi történhetett vele?!
Egy kis ideig néztem ahogy alszik, aztán elkezdtem egy kis omlettet csinálni, hátha nem szereti a borsófőzeléket, ami történetesen van itthon.
Egy 10 perc múlva végeztem is, majd leültem a kanapé mellett lévő fotelba és újságot kezdtem olvasni. Egy kicsit addig mesélnék magamról. Beky vagyok 19 éves. Szüleim, rokonaim meghaltak. Egyedül maradtam. Pincérnő vagyok egy nagyon sikeres étteremben és így eltudom tartani magam. Kedvenc együttesem a Fun. A barátnőim imádják az 1D-t de én nem vagyok oda értük. Ennek az újságnak is a címlapján vannak..megint. " Harry Styles nagy bejelentése.."
Ki kíváncsi errre?! El se olvasom...nem nagyon érdekel.
Találtam egy-két érdekes sztorit az újságban, majd elkezdtem rádiót hallgatni, de a zenére a kislány felébredt.
Leültem mellé és a kis vállait kezdtem simogatni.
-Mesélj nekem! Mi neved? Mi történt veled?!-kérdeztem suttogó hangon.
-Melodie vagyok! Anyukámmal egy sötét házban voltunk, ott láttam utoljája. Onnan Mia néni elvitt, aztán ott hagyott az utcán.-kezdett szipogni.
-Jézusom, anyukád nevét tudod?-kérdeztem, bár kételkedtem, mert ilyen korban a gyerekek ritkán tudják a szülők teljes nevét.
-Nem tudom.-mondta már könnyeket hullajtva.
-És apukádét?-kérdeztem.
-Kiét?-nézett rám meglepetten.
-Apukád nevét nem tudod?-néztem rá megint és a vállára tettem a kezemet, majd átkaroltam.
-Az micsoda?-nézett rám. Ajajj! Neki nem volt apukája?!
-És a vezetékneved?-néztem rá ismét és egy puszit nyomtam gyönyörű hajába.
-Styles!-mondta szipogva. Hogy mi?!!! Felpattantam és megnéztem a telefonkönyvet és olyan, hogy Naty Styles nincsen, tehát ez az apja vezetékneve. De az nem lehet!
Gyorsan a kezembe kaptam az imént olvasott újságot és ahhoz a bizonyos cikkhez lapoztam. Mikor végig olvastam tátva maradt a szám. Nálam van Harry Styles lánya!! Most mit tegyek?!
Remélem tetszett!! Nagyon örülnék pár kominak!
Jó olvasást és komizzatok..^^ <3
Mia
*aznap este*
-Húzzál aludni!-csaptam rá a síró kislányra az ajtót. Marhára leszarom,hogy bömböl, de ha nem fogja éjszaka befejezni,esküszöm,hogy utcára teszem.
Lefürödtem, megmostam a fogam, büszkén a tükörbe néztem és elmosolyodtam. Harry Styles lánya van a kezeim között. Miket nem tudnék tenni vele. Harrynek a szíve szakadna meg, ha bármi történne a kislánnyal. Tényleg az lenne a legjobb, ha én nevelném fel és néha képeket küldenék nekik titkos címről, hogy még jobban fájdítsam a szívüket. Felvettem a pizsamámat és felmentem a szobámba. A fejemet a puha párnámra hajtottam és céltudatosan hajtottam álomra a fejem.
Hajnali négykor Melodie bömbölésére ébredtem. Ezt nem hiszem el...
Idegbetegen kipattantam az ágyból és Melodie szobája felé vetettem az irányt.
Kivágtam az ajtót és idegesen toppantam be.
-Mi a szart bömbölsz?!-ordibáltam.
-Fáj a hasam!-sírt tovább.
-Ki a szart érdekel?! Tudod mennyi az idő? Normális, az ha egy ember hajnali négykor egy idegen kiscsaj bömbölésére ébred?! Hát marhára nem az!-ordítoztam tovább.
-Pakold össze a cuccaidat, elviszlek valahova!-mondtam kicsit lejjebb víve a hangomat és bevágtam az ajtót. Nem érdekel... kiteszem innen a francba..
*10 perc múlva*
-Szállj ki!-nyitottam ki neki a kocsi ajtaját.
Egy sikátor mellett álltunk. Bevezettem a kislányt és leültettem a sarokba. A táskáját szorongatta amiben a holmija volt, és ijedten, remegve nézett rám.
-Hova mész Mia néni?-kiáltott utánam.
-Ne aggódj! Majd visszajövök érted!-mondtam, és magamban jót kacagtam ezen a mondatomon. Beszálltam a kocsimba és haza indultam. Végre nyugalom!
Naty
Olyan rossz érzések keringenek bennem. Semmit nem aludtam. Vajon mi lehet vele? Hol van? Él-e még egyátalán?!
-Jó reggelt!-nyitott be kómásan Harry.
-Jó reggelt!-mondtam és próbáltam mosolyogni.
-Aludtál?-kérdezte kómásan.
-Nem! Te?-néztem rá.
-Most valamiért én sem. Olyan rossz dolgok járkálnak a fejemben. Mintha valami történt volna..de mi?!-nézett maga elé.
-Ugyanez van velem is..-gondolkodtam el.
Ránéztem az órára..reggel 7.
Levánszorogtam és megkentem magamnak egy pirítóst vajkrémmel.
Leültem és elnyamnyogtam.
Harry és Zayn öltönyben jöttek le az emeletről.
-Mi folyik itt?-néztem rájuk furcsán.
-Megyünk nyomozni, csak kell az álruha!-mondta és felvett egy napszemüveget.
-Háát okéé...-néztem hülyén rájuk. Valami itt nem okés..sunyik nekem.
Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Közben Harryék leléptek és Niall vánszorgott le a nappaliba.
-Mi van?-néztem rá hülyén.
-Valamiért nem vagyok éhes!-kuncogott egy picit és lehuppant mellém.
-Hogy vagy?-kérdezte és átkarolt.
-Nem a legjobban!-mondtam és megint könny szökött a szemembe.
Elkezdődött a reggeli híradó.
-Jó reggelt kívánok! Fontos vendégeink vannak, akik állítólag egy nagyon fontos dolgot akarnak velünk közölni. Harry Styles és Zayn Malik!-mondta a műsorvezető.
-Mi a rák?!-nézett egy nagyon Niall.
-Ne tőlem kérdezd. Nekem azt mondták nyomozni mennek!-bámultam a TV-t, amiben Harry és Zayn kezet fogott a riporterrel és leül vele szemben.
-Sziasztok! Nagyon komolynak tűntök, talán még nem is láttalak titeket ilyen komolynak. Harry téged meg főleg nem!-mondta a riporter.
Erre a megjegyzésre Harry csak egy szomorú mosollyal felelt.
-Nos?-nézett felváltva Harryre és Zaynre.
-Akkor mondom. Ez elég hosszú lesz szóval el is kezdem....nem olyan régen, megtudtam, hogy..............-vett egy mély levegőt.
-Hogy van egy 4 éves kislányom! Naty az édesanyja.-mondta el és könny szökött a szemébe.
-És mi az ami ebben ennyire megviseli?-kérdezte a riporter.
-Egyik nap, felhívtak, hogy Natyt és Melodiet elrabolták. Naty előkerült, de Melodie-nak azóta sincs semmi nyoma!-kezdett el szipogni.
-Kérem, ha valaki tud róla valamit, vagy látja ezt a kislányt az segítsen!-mutatta Melodie képét a kamerába.
-Még esélyem sem volt megismerni őt, és nagyon nem szeretném ha nem is lenne.-mondta és lehajtotta a fejét és a képet letette az előtte lévő asztalra. A riporter felemelte és mosolyogva nézte a képet.
-Gyönyörű kislány!-mondta.
-Köszönjük, hogy eljöttetek és minden jót nektek! Kívánom, hogy minél előbb előkerüljön!-mondta és beadtak egy reklámot.
-Hát ez nem volt semmi!-mondta Niall tátott szájjal.
Harry hazajött, de Zayn nem volt vele. Azóta a szobájában gubbaszt.
Csináltam neki egy jó meleg kakaót és most fogom neki felvinni. Bekopogtam majd benyitottam.
-Mi az?-néztem a kezében lévő papírra.
-Csak egy kis...semmi!-mondta és belekortyolt a kakaóba.
-Köszönöm!-mondta.
-Nincs mit! Na szóval mi az?-néztem rá.
-Hmm...tessék!-tartotta felém.
Megnéztem, egy versnek kinéző valami volt, ami valószínűleg dalszöveg.
"Szerettem volna rögtön elmesélni,
milyen az élet.
S hogy én Veled leszek,
sosem kell félned.
Szerettem volna füledbe súgni
valami nagy-nagy útravalót,
hogy legyél Te mosoly,
fájdalmat gyógyító,
ajtókat megnyitó ölelés.
Legyél fészek, puha párna,
melegség, hol a fáradt vándor
otthonra találna.
S most is füledbe dúdolnám
csendesen, halkan:
legyél Te tűz,
fagyot olvasztó,
legyél Te csend,
meghallgató,
legyél Te dal,
enyhet adó,
legyél Te szél,
simogató…
Legyél az, kinek Isten Téged teremtett…
És tudd bármikor, bárhol:
Én nagyon szeretlek…" ( a verset amúgy a neten találtam~szerk.megj.~)
-Ez gyönyörű!-töröltem le a könnyeimet.
-Még zene nincs hozzá, de igyekeztem!-mosolyodott el, majd puszit nyomott a homlokomra.
-Ez egyszerűen hihetetlen...-mosolyogtam.
Melodie
Itt ülök, már nagyon rég óta. Sok néni és bácsi furcsán nézett rám, majd tovább ment.
Nagyon éhes vagyok és már elzsibbadt mindenem. Felálltam és elindultam az utca felé, majd tovább a járdán. Viszonylag sokáig sétáltam, mikor egy fiatal lány megszólított:
-Szia! Hát te mit bóklászol itt az utcán kicsilány?-kérdezte és az ölébe kapott.
-Hiányzik anya! Mia néni pedig itt hagyott!-kezdtem sírásba. Nem értem mi folyik itt. Hl van anya?! Miért nincs mellettem?!
-Szegénykém! Gyere, haza viszlek és adok enni, rendben?! Biztos éhes vagy.-mondta és elindult. A vállára hajtottam a fejem és egy idő után elaludtam.
Beky ( a lány aki rátalált Melodie-ra)
A kislány elaludt a vállamon. Hazaértünk, letettem a kanapéra és betakargattam. Jó álmos volt. Ki tudja miken ment keresztül?! Mi történhetett vele?!
Egy kis ideig néztem ahogy alszik, aztán elkezdtem egy kis omlettet csinálni, hátha nem szereti a borsófőzeléket, ami történetesen van itthon.
Egy 10 perc múlva végeztem is, majd leültem a kanapé mellett lévő fotelba és újságot kezdtem olvasni. Egy kicsit addig mesélnék magamról. Beky vagyok 19 éves. Szüleim, rokonaim meghaltak. Egyedül maradtam. Pincérnő vagyok egy nagyon sikeres étteremben és így eltudom tartani magam. Kedvenc együttesem a Fun. A barátnőim imádják az 1D-t de én nem vagyok oda értük. Ennek az újságnak is a címlapján vannak..megint. " Harry Styles nagy bejelentése.."
Ki kíváncsi errre?! El se olvasom...nem nagyon érdekel.
Találtam egy-két érdekes sztorit az újságban, majd elkezdtem rádiót hallgatni, de a zenére a kislány felébredt.
Leültem mellé és a kis vállait kezdtem simogatni.
-Mesélj nekem! Mi neved? Mi történt veled?!-kérdeztem suttogó hangon.
-Melodie vagyok! Anyukámmal egy sötét házban voltunk, ott láttam utoljája. Onnan Mia néni elvitt, aztán ott hagyott az utcán.-kezdett szipogni.
-Jézusom, anyukád nevét tudod?-kérdeztem, bár kételkedtem, mert ilyen korban a gyerekek ritkán tudják a szülők teljes nevét.
-Nem tudom.-mondta már könnyeket hullajtva.
-És apukádét?-kérdeztem.
-Kiét?-nézett rám meglepetten.
-Apukád nevét nem tudod?-néztem rá megint és a vállára tettem a kezemet, majd átkaroltam.
-Az micsoda?-nézett rám. Ajajj! Neki nem volt apukája?!
-És a vezetékneved?-néztem rá ismét és egy puszit nyomtam gyönyörű hajába.
-Styles!-mondta szipogva. Hogy mi?!!! Felpattantam és megnéztem a telefonkönyvet és olyan, hogy Naty Styles nincsen, tehát ez az apja vezetékneve. De az nem lehet!
Gyorsan a kezembe kaptam az imént olvasott újságot és ahhoz a bizonyos cikkhez lapoztam. Mikor végig olvastam tátva maradt a szám. Nálam van Harry Styles lánya!! Most mit tegyek?!
Remélem tetszett!! Nagyon örülnék pár kominak!
2013. április 5., péntek
~9.rész
HALIHOO..:$ Bocsi, h az ígértnél később hoztam az új részt, pedig egy édes drága kedves olvasóm meg is fenyegetett, hogyha nem hozom akkor megharap..:DDD <3
Imádlak titeket!!..Megvan azaz 1.000 oldalmegjelenítés jujj..*-*
Nagyon örülök a 6 feliratkozónak is, de jól esne még pár..;)
Na nem húzom tovább az időtöket, jó olvasást!..xx
Mia
Az 5-ös épület az én egyik lakásom. Rájöttem, hogy nincs is szükségem a pénzre..annyira!!
De Naty iránt még mindig gyűlöletet érzek. Ha kijutnak abból a lyukból élve, ami valószínű ahogy Zaynt ismerem, Natynak az fog a legjobban fájni ha nem látja a kislányát.
-Na, hogy tetszik a szoba?-nyitottam be a kis szobába ami Melodie-é lesz.
-Nagyon tetszik, köszönöm Mia néni.-mosolygott rám.
-Nincs mit!-mosolyogtam vissza.-Készítsek valamit enni?-kérdeztem kedvesen.
-Palacsintááááááááááát!-kezdett el sikoltozni, amitől akaratlanul is elnevettem magam.
-Rendben!-nevettem rá és a konyha felé vettem az irányt.
Ha nem nézzük kik a szülei, akkor egy nagyon édes és aranyos kislány.
Elővettem az alapanyagokat és nekiestem a palacsintasütésnek. Mikor már egy jó pár palacsinta készen volt kiáltottam egyet Melodie-nak:
-Milyet szeretnél?-kiabáltam.
-Nutellaaaaaaaaaaaaaaaa!-kiáltott vissza aranyosan.
Akkor irány a bolt nutellát venni. Miután elkészültem a palacsintákkal elindultam a szomszédba, ami egy kisbolt. Vettem egy nagy üveges nutellát és visszaindultam. Mikor beléptem az ajtón az egész nappali fel volt dúlva. Székek fellökve a fal pedig össze firkálva.
-Ez mi akar lenii?!-kiabáltam.
-Bocsánat!-hajtotta le szomorúan fejét Melodie, aki a fürdőszobából bukkant elő.
-Nincs bocsánat menj fel a szobádba!MOST!-ordibáltam. Nem hiszem el! Kaját csinálok neki, van tető a feje felett, megveszem drágán ezt a szaros nutellát és ezt csinálja. Hát ez szép mondhatom...
Nem érdekel, azt hittem majd el tudom viselni ezt a kis "angyalkát" de ha ez így megy tovább annak nem lesz jó vége.
Beültem a Tv elé a nutellás üveggel és egy kanállal a kezemben.
Bekapcsoltam és szokás szerint még a csapból is a One Direction folyik. A fiúk így sikeresek, a fiúk úgy sikeresek..
Melodie
Miért ilyen velem Mia néni? Azt hittem kedves. Hiányzik anya! Ő mindenben segített és mindig megbocsátott, ha rosszat csináltam. Annyira hiányzik.
Naty
Melodienak nyoma tűnt. Fogalmunk sincs hol lehet. Zayn és Harry folyamatosan nyomoznak, de semmi. Már Louis és Niall is becsatlakoztak. Kezdenek ismét összemelegedni. Már legalább beszélgetnek. Amióta itthon vagyok, ki sem mozdultam a szobámból. Egyfolytában sírok és Eleanor pedig próbál vígasztalni. De ő mit tenne a helyemben?! Szerintem ő sem tudná elviselni, ha egy idegbeteg nő elrabolja a lányát. A rendőrségen nem akarom jelenteni az eltűnést, mert az a fiúk hírnevébe kerülhet. A rajongók megutálnák Harryt ha tudnák, hogy van egy lánya.
-Bejöhetek?-hallottam Harry kimerült hangját az ajtó mögül. Letöröltem a könyeimet, majd válaszoltam.
-Persze, gyere csak..-mondtam szipogva.
-Hoztam neked egy jó meleg kakaót!-próbált egy bíztató mosolyt vetni rám, de látszott rajta, hogy ő is nagyon szomorú.
-Köszönöm!-vettem ki a bögrét a kezéből.
Leült az ágyam szélére és megfogta a kezem.
-Mesélnél róla?-kérdezte.
Mosolyogva bólintottam, majd felálltam és összekötöttem a kamerát a tv-vel.
Elindítottam, mindent az elejétől. Az első szülinapja...az első karácsonya...és azok a felvételek amiket nem is olyan régen vettünk fel. Mikor spongyabob-ot énekel....
Könnyekkel teli szemmel néztem végig a felvételt.
-Miért velem csinálják ezt?! Ő volt a mindenem..-bőgtem el magam.
-Nyugodj meg! Megtaláljuk!-simogatta meg a hátam. Láttam a szemében pár könnycseppet, amin még jobban sírni kezdtem. Harrynek is van szíve és joga lett volna tudni a kislányáról.
-Bejelentem az eltűnést! Nem érdekel, hogy a banda karrierjébe kerülne...így sem vagyunk már a régiek. Nem veszítünk semmit. Most fontosabb az, hogy megtaláljuk Melodie-t.-mondta céltudatosan és kisétált a szobából.
-Micsoda?!-néztem ilyedten magam elé. Ő tényleg szereti Melodie-t...pedig még nem is találkozott vele. Harryből nagyon jó apa lesz!
Imádlak titeket!!..Megvan azaz 1.000 oldalmegjelenítés jujj..*-*
Nagyon örülök a 6 feliratkozónak is, de jól esne még pár..;)
Na nem húzom tovább az időtöket, jó olvasást!..xx
Mia
Az 5-ös épület az én egyik lakásom. Rájöttem, hogy nincs is szükségem a pénzre..annyira!!
De Naty iránt még mindig gyűlöletet érzek. Ha kijutnak abból a lyukból élve, ami valószínű ahogy Zaynt ismerem, Natynak az fog a legjobban fájni ha nem látja a kislányát.
-Na, hogy tetszik a szoba?-nyitottam be a kis szobába ami Melodie-é lesz.
-Nagyon tetszik, köszönöm Mia néni.-mosolygott rám.
-Nincs mit!-mosolyogtam vissza.-Készítsek valamit enni?-kérdeztem kedvesen.
-Palacsintááááááááááát!-kezdett el sikoltozni, amitől akaratlanul is elnevettem magam.
-Rendben!-nevettem rá és a konyha felé vettem az irányt.
Ha nem nézzük kik a szülei, akkor egy nagyon édes és aranyos kislány.
Elővettem az alapanyagokat és nekiestem a palacsintasütésnek. Mikor már egy jó pár palacsinta készen volt kiáltottam egyet Melodie-nak:
-Milyet szeretnél?-kiabáltam.
-Nutellaaaaaaaaaaaaaaaa!-kiáltott vissza aranyosan.
Akkor irány a bolt nutellát venni. Miután elkészültem a palacsintákkal elindultam a szomszédba, ami egy kisbolt. Vettem egy nagy üveges nutellát és visszaindultam. Mikor beléptem az ajtón az egész nappali fel volt dúlva. Székek fellökve a fal pedig össze firkálva.
-Ez mi akar lenii?!-kiabáltam.
-Bocsánat!-hajtotta le szomorúan fejét Melodie, aki a fürdőszobából bukkant elő.
-Nincs bocsánat menj fel a szobádba!MOST!-ordibáltam. Nem hiszem el! Kaját csinálok neki, van tető a feje felett, megveszem drágán ezt a szaros nutellát és ezt csinálja. Hát ez szép mondhatom...
Nem érdekel, azt hittem majd el tudom viselni ezt a kis "angyalkát" de ha ez így megy tovább annak nem lesz jó vége.
Beültem a Tv elé a nutellás üveggel és egy kanállal a kezemben.
Bekapcsoltam és szokás szerint még a csapból is a One Direction folyik. A fiúk így sikeresek, a fiúk úgy sikeresek..
Melodie
Miért ilyen velem Mia néni? Azt hittem kedves. Hiányzik anya! Ő mindenben segített és mindig megbocsátott, ha rosszat csináltam. Annyira hiányzik.
Naty
Melodienak nyoma tűnt. Fogalmunk sincs hol lehet. Zayn és Harry folyamatosan nyomoznak, de semmi. Már Louis és Niall is becsatlakoztak. Kezdenek ismét összemelegedni. Már legalább beszélgetnek. Amióta itthon vagyok, ki sem mozdultam a szobámból. Egyfolytában sírok és Eleanor pedig próbál vígasztalni. De ő mit tenne a helyemben?! Szerintem ő sem tudná elviselni, ha egy idegbeteg nő elrabolja a lányát. A rendőrségen nem akarom jelenteni az eltűnést, mert az a fiúk hírnevébe kerülhet. A rajongók megutálnák Harryt ha tudnák, hogy van egy lánya.
-Bejöhetek?-hallottam Harry kimerült hangját az ajtó mögül. Letöröltem a könyeimet, majd válaszoltam.
-Persze, gyere csak..-mondtam szipogva.
-Hoztam neked egy jó meleg kakaót!-próbált egy bíztató mosolyt vetni rám, de látszott rajta, hogy ő is nagyon szomorú.
-Köszönöm!-vettem ki a bögrét a kezéből.
Leült az ágyam szélére és megfogta a kezem.
-Mesélnél róla?-kérdezte.
Mosolyogva bólintottam, majd felálltam és összekötöttem a kamerát a tv-vel.
Elindítottam, mindent az elejétől. Az első szülinapja...az első karácsonya...és azok a felvételek amiket nem is olyan régen vettünk fel. Mikor spongyabob-ot énekel....
Könnyekkel teli szemmel néztem végig a felvételt.
-Miért velem csinálják ezt?! Ő volt a mindenem..-bőgtem el magam.
-Nyugodj meg! Megtaláljuk!-simogatta meg a hátam. Láttam a szemében pár könnycseppet, amin még jobban sírni kezdtem. Harrynek is van szíve és joga lett volna tudni a kislányáról.
-Bejelentem az eltűnést! Nem érdekel, hogy a banda karrierjébe kerülne...így sem vagyunk már a régiek. Nem veszítünk semmit. Most fontosabb az, hogy megtaláljuk Melodie-t.-mondta céltudatosan és kisétált a szobából.
-Micsoda?!-néztem ilyedten magam elé. Ő tényleg szereti Melodie-t...pedig még nem is találkozott vele. Harryből nagyon jó apa lesz!
2013. április 1., hétfő
~8.rész
Sziasztook manook..:)) Mit szólnátok ha azt mondanám, hogy itt az új rész?!..:P
Remélem tetszeni fog és várom a komikaat.:33
*Mia*
Istenem, hogy lehetek ilyen zseniális?! Ez a levél nagyon jó ötlet volt Mia. Ha Harry megtudja, hogy van egy lánya, mindent meg fog érte tenni. Már csak azt kell kitalálnom, hogy mit kezdek Zaynnel.
Őt vajon mennyiért kínáljam? Olyan 5 millió körül gondolkozom. Gazdag leszek és elutazom innen jó messzire.
*Harry*
Kinyitottam a borítékot és elkezdtem olvasni a levelet.
"Szia Harry. Már nagyon régóta bűntudat van bennem, hogy nem mondtam el. A szakításunk után kiderült, hogy terhes vagyok. Igen tőled! A kislányunk most óvodás. Melodienak hívják. Nayon nagy segítségre lenne szükségünk. Engem és a lányodat elraboltak. A váltságdíj: 10 millió.
Kérlek Harry! Csak benned bízhatunk!
Naty!"
Könnyek kezdtek el potyogni a szememből. Ez tényleg igaz? Nekem van egy lányom?
-Louis!-kiabáltam egyet a folyosón szédelgő Louisnak.
-Igen?!-nyitott be.
-Tulajdonképpen miért is kerestél fel az éjszaka közepén?-néztem rá gyanakvóan. Fejét lehajtotta és mesélni kezdett.
-Harry! Van egy gyönyörű kislányotok Natyval. Már volt szerencsém megismerni és tényleg egy tündéri kislány. De most elrabolták őket. Natyt és Melodiet is! Zayn elindult őket megmenteni, de őt is elkapták. Azt mondta ha ő nem jut ki onnan csak te segíthetsz!-mondta.
-Erről én miért nem tudtam semmit?!-idegeskedtem.
-Naty kért meg minket, hogy ne mondjunk neked semmit!-mondta Lou.
-Meg kell őket mentenem!-mondtam és letéptem magamról a belőlem kilógó zsinórokat.
-Várj! Hogyan?-nézett rám féltően Louis.
-Majd én azt tudom!-mondtam, felvettem a cipőmet és mit sem törődve az állapotommal Naty lakására indultam.
-Eleanor engedj be!-dübörögtem az ajtón.
-Megyek!-hallottam ideges, de mégis szomorú hangját.
-Szia Harry!-mondta lekezelően.
-Hol vannak most?-néztem rá idegbetegen.
-Orlando street 79!-lökte oda a választ hanyagul.
-Kösz!-mondtam és az autómig rohantam, majd amilyen gyorsan csak tudtam, vezettem el a megadott címig.
Itt nincs semmi! Várjunk csak! Ott egy ház! Kiszálltam a kocsiból és halkan megközelítettem az épületet. Sehol egy bejárat. Fenébe!
*Mia*
-Bob! A kislányt vidd el innen! Ha ránk találnának csak a két idiótát találják itt! Vidd az 5-ösbe!-mondtam mire ő bólintott.
-Ne!-ordított sírva Naty.-A kislányomat hagyjátok!-ordítozott tovább.
-Siess már Bob!-nevettem rajta.
-Mi van kisanyám?-néztem rá vigyorogva a bömbölő lényre.
-Undorító vagy!-mondta, felnézett rám majd a cipőmre köpött és visszament Zaynhez.
-Én vagyok undorító?-néztem a cipőmön lévő nyáltengerre.
-Igen! Hogy lehetsz ilyen? Te egy idegbeteg, pénzéhes ringyó vagy! Sosem szeretett senki és nemis fog!-ordított, de én csak nevettem tovább és emelt fővel távoztam.
-Ez bolond!-kacagtam és bezártam a kijáratot.
-Mehetünk!-jött le a lépcsőn Bob.
-Rendben!-mondtam és eldobtam a kulcsokat. Ide már nem jövünk vissza.
A kislány nálunk, az a két paraszt meg ott fog éhen halni.
-Szép volt Bob!-mondtam neki mosolyogva.
A csomagtartóban alszik a kislány, mi pedig az 5-ös épület felé tartunk.
-Mi lesz a kicsivel?-nézett rám.
-Majd én vigyázok rá! Itt a pénzed!-dobtam az ölébe a pénzköteget.
-Odaérünk és onnantól kezdve egyedül dolgozom, te pedig azt csinálsz amit akarsz!-mondtam büszkén.
*Harry*
Két embert láttam kijönni a föld alól. Nem láttam kik azok, de a csapóajtót észrevettem. Miután elhajtottak én lementem a rendkívül koszos helységbe.
-Naty! Zayn!-kiáltottam.
-Harry?!-hallottam Naty hangját az egyik ajtó mögül.
-Igen én vagyok! Jól vagytok?-kérdeztem aggódva és kerestem a kulcsot, ami nyithatja ezt a lakatot.
-Igen, de elvitték a....-kezdett bele Naty.
-A lányunkat?!-kérdeztem idegesen. Olyan jó volt ezt kimondani. Lányom! Az én kicsi lányom. Vér a véremből..
-Igen!-mondta gyönyörűen csengő hangján. Kulcsot nem találtam sehol sem.
-Menjetek távol az ajtótól!-mondta. Úgy is minden rodhadt és nedves, meg én is ideges vagyok, szóval csak sikerül berúgnom az ajtót...
Egy hatalmas levegőt vettem és nekitámadtam az ajtónak. 4-edjére sikerül!!!
-Ez az!-ugrottam egy hatalmasat.
-Harry!-szaladt oda hozzám Naty és megölelt. Még mindig olyan jó illata van, mint régen.
-Nyugodj meg! Megtalálom!-mondtam, mire elkezdett sírni a vállamon.
-Kérlek...-sírt tovább.
-Köszi Harry!-veregetett hátba Zayn.
-Semmiség! Zayn ugye segítesz megtalálni a kislányomat?-néztem rá.
-Persze!-bólintott büszkén.
Remélem tetszeni fog és várom a komikaat.:33
*Mia*
Istenem, hogy lehetek ilyen zseniális?! Ez a levél nagyon jó ötlet volt Mia. Ha Harry megtudja, hogy van egy lánya, mindent meg fog érte tenni. Már csak azt kell kitalálnom, hogy mit kezdek Zaynnel.
Őt vajon mennyiért kínáljam? Olyan 5 millió körül gondolkozom. Gazdag leszek és elutazom innen jó messzire.
*Harry*
Kinyitottam a borítékot és elkezdtem olvasni a levelet.
"Szia Harry. Már nagyon régóta bűntudat van bennem, hogy nem mondtam el. A szakításunk után kiderült, hogy terhes vagyok. Igen tőled! A kislányunk most óvodás. Melodienak hívják. Nayon nagy segítségre lenne szükségünk. Engem és a lányodat elraboltak. A váltságdíj: 10 millió.
Kérlek Harry! Csak benned bízhatunk!
Naty!"
Könnyek kezdtek el potyogni a szememből. Ez tényleg igaz? Nekem van egy lányom?
-Louis!-kiabáltam egyet a folyosón szédelgő Louisnak.
-Igen?!-nyitott be.
-Tulajdonképpen miért is kerestél fel az éjszaka közepén?-néztem rá gyanakvóan. Fejét lehajtotta és mesélni kezdett.
-Harry! Van egy gyönyörű kislányotok Natyval. Már volt szerencsém megismerni és tényleg egy tündéri kislány. De most elrabolták őket. Natyt és Melodiet is! Zayn elindult őket megmenteni, de őt is elkapták. Azt mondta ha ő nem jut ki onnan csak te segíthetsz!-mondta.
-Erről én miért nem tudtam semmit?!-idegeskedtem.
-Naty kért meg minket, hogy ne mondjunk neked semmit!-mondta Lou.
-Meg kell őket mentenem!-mondtam és letéptem magamról a belőlem kilógó zsinórokat.
-Várj! Hogyan?-nézett rám féltően Louis.
-Majd én azt tudom!-mondtam, felvettem a cipőmet és mit sem törődve az állapotommal Naty lakására indultam.
-Eleanor engedj be!-dübörögtem az ajtón.
-Megyek!-hallottam ideges, de mégis szomorú hangját.
-Szia Harry!-mondta lekezelően.
-Hol vannak most?-néztem rá idegbetegen.
-Orlando street 79!-lökte oda a választ hanyagul.
-Kösz!-mondtam és az autómig rohantam, majd amilyen gyorsan csak tudtam, vezettem el a megadott címig.
Itt nincs semmi! Várjunk csak! Ott egy ház! Kiszálltam a kocsiból és halkan megközelítettem az épületet. Sehol egy bejárat. Fenébe!
*Mia*
-Bob! A kislányt vidd el innen! Ha ránk találnának csak a két idiótát találják itt! Vidd az 5-ösbe!-mondtam mire ő bólintott.
-Ne!-ordított sírva Naty.-A kislányomat hagyjátok!-ordítozott tovább.
-Siess már Bob!-nevettem rajta.
-Mi van kisanyám?-néztem rá vigyorogva a bömbölő lényre.
-Undorító vagy!-mondta, felnézett rám majd a cipőmre köpött és visszament Zaynhez.
-Én vagyok undorító?-néztem a cipőmön lévő nyáltengerre.
-Igen! Hogy lehetsz ilyen? Te egy idegbeteg, pénzéhes ringyó vagy! Sosem szeretett senki és nemis fog!-ordított, de én csak nevettem tovább és emelt fővel távoztam.
-Ez bolond!-kacagtam és bezártam a kijáratot.
-Mehetünk!-jött le a lépcsőn Bob.
-Rendben!-mondtam és eldobtam a kulcsokat. Ide már nem jövünk vissza.
A kislány nálunk, az a két paraszt meg ott fog éhen halni.
-Szép volt Bob!-mondtam neki mosolyogva.
A csomagtartóban alszik a kislány, mi pedig az 5-ös épület felé tartunk.
-Mi lesz a kicsivel?-nézett rám.
-Majd én vigyázok rá! Itt a pénzed!-dobtam az ölébe a pénzköteget.
-Odaérünk és onnantól kezdve egyedül dolgozom, te pedig azt csinálsz amit akarsz!-mondtam büszkén.
*Harry*
Két embert láttam kijönni a föld alól. Nem láttam kik azok, de a csapóajtót észrevettem. Miután elhajtottak én lementem a rendkívül koszos helységbe.
-Naty! Zayn!-kiáltottam.
-Harry?!-hallottam Naty hangját az egyik ajtó mögül.
-Igen én vagyok! Jól vagytok?-kérdeztem aggódva és kerestem a kulcsot, ami nyithatja ezt a lakatot.
-Igen, de elvitték a....-kezdett bele Naty.
-A lányunkat?!-kérdeztem idegesen. Olyan jó volt ezt kimondani. Lányom! Az én kicsi lányom. Vér a véremből..
-Igen!-mondta gyönyörűen csengő hangján. Kulcsot nem találtam sehol sem.
-Menjetek távol az ajtótól!-mondta. Úgy is minden rodhadt és nedves, meg én is ideges vagyok, szóval csak sikerül berúgnom az ajtót...
Egy hatalmas levegőt vettem és nekitámadtam az ajtónak. 4-edjére sikerül!!!
-Ez az!-ugrottam egy hatalmasat.
-Harry!-szaladt oda hozzám Naty és megölelt. Még mindig olyan jó illata van, mint régen.
-Nyugodj meg! Megtalálom!-mondtam, mire elkezdett sírni a vállamon.
-Kérlek...-sírt tovább.
-Köszi Harry!-veregetett hátba Zayn.
-Semmiség! Zayn ugye segítesz megtalálni a kislányomat?-néztem rá.
-Persze!-bólintott büszkén.
2013. március 31., vasárnap
~7.rész
Sziasztook! Íme itt a 7. rész..:)
Remélem tetszeni fog..:))xx
*Zayn*
Régen minden olyan jó volt...a One Direction arról volt híres, hogy milyen összetartó banda vagyunk...és most ez történik.
Harry iszik, drogozik és minden nap ártatlan lányokat visz haza.
Niall hazautazott. Louis boldog a barátnőjével. Liam próbált mindent helyre hozni, de a srácok megváltoztak. Már nem vagyunk az a régi One Direction.
Miután már nem volt a legjobb a srácokkal a viszonyunk, Harryvel betörőket üldöztünk és elrabolt embereket mentettünk meg. Most pedig itt tartunk, hogy szóba sem állunk egymással. A One Direction már csak azért létezik, hogy a rajongók ne csalódjanak bennünk...
-Visszaemlékezés(4 éve):
-Jó reggelt!-ugrott be az ágyamba Louis.
-Neked is Tommo! Hogy aludtál?-mosolyogtam rá.
-Jól! De már dél van és Niall miattad hal éhen. Harryék pedig már indulnának!-nyafogott Lou és a takarómat rágatta.
-Jó megyek!-mondtam és feltápászkodtam. Belenéztem az ajtó mellett lévő tükörbe.
-Na hát Zayn! Te még kómásan is jól nézel ki!-mondtam a tükörképemnek, majd kimentem az ajtón egyenesen le a konyhába.
-Na végre!-sóhajtott mosolyogva Harry.
-Neked is jó reggelt!-nevettem rá.
-Inkább jó delet!-forgatta szemeit.
-Ehetnénk már?!-csapott hisztisen az asztalra Niall.
-Mindjárt hozom!-kiabált ki Naty a konyhából. Ő mindig jó volt hozzánk. Főzött, mosott,takarított és vigyázott ránk. Nélküle nem lett volna semmink..nem értem Harry miért szakított vele.
Most lehetne egy gyönyörű családja..
-Itt van! Parancsoljatok!-tette le az asztal közepére a nagy tányér palacsintát és ránk mosolygott.
-Jó étvágyat!-mondta és leült a kanapéra.
-Te nem eszel?-nézett rá Niall miközben a száját teletömte palacsintával.
-Már ettem! Harry mikor indulunk szivem?-nézett Harryre a gyönyörű szemeivel és mosolyával.
-Amint megettem!-mosolygott vissza rá Harry.
-A mi gyönyörű gerlepárunk.. Naty féltékeny vagyok rád. Harry régen az enyém volt, de veled szívesen osztozom rajta!-nevetett fel Lou és olyan 'nagyisan' megcsípte Harry arcát.
-Igazán megtsztelő, hogy egy ilyen nagy ökörrel osztozhatom Harryn!-nevetett Naty.
-Köszönöm te kancsal kecske!-vigyorgott rá Louis.
-Te hülye vagy!-nevetett Naty.
-Jelen:
Szóval Mia gonoszan vigyorgott rám az ajtóból.
-Na hát! Csak nem egy One Direction tag.. ezért még több pénzt adnak.-húzta meg a hajam.
-Ne érj hozzám!-álltam fel idegesen és elkaptam a csuklóját.
-Mert mi lesz?!-nevetett majd a térdét a lábam közt éreztem. Egy hatalmasat rúgott a gyomromba. A hasamat fogva rogytam a földre.
-Zayn!-jött oda hozzám Naty és kedvesen az arcomat simogatta.
-Jól vagy?-kérdezte kedvesen, de én csak pisszegve bólintottam.
Mia nevetett egy hatalmasat és kiment. Hallottam ahogyan bezárja az ajtót, majd kuncogva elmegy.
Eszembe jutott mit mondtam Louisnak. Ordítottam egy hatalmasat és abban bíztam, hogy meghallották.
-Kussolj már be!-ordított Mia kintről.-Nem szülsz ha jól tudom, akkor viszont fogjad a szádat befele!-mondta idegesen.
-Chh..!-forgatta Naty a szemeit.
-Köszönök mindent!-mondtam Natynak.
-Mármint mit?-nézett rám értetlenül.
-Mindent amit régen értünk tettél!-mondtam és a gyomromat fájlalva felültem. Naty mosolyogva egy takaróért nyúlt és a hátamra tekerte. Hihetetlen, hogy még ilyenkor is ilyen nyugodt és kedves.
-Mesélj Melodieról!-mosolyogtam rá. A kislány már jó pár pokrócba bebugyolálva aludt.
-Ő a mindenem. Imádnátok a kiscsajt. Néha több esze van mint nektek!-nevetett halkan.
-Az lehet..mi már tényleg nem vagyunk normálisak. Már sosem találkozunk, csak próbákon. Beszélni sem beszélünk egymással. Minden romba dőlt.-hajtottam le a fejem.
-Sajnálom. Ha ott lettem volna ez tuti nem történik meg! De hát így alakult...-mosolygott.
Láttam a szemében, hogy még mindig szomorú. Pedig már nagyon sok idő eltelt.
*Louis*
-Ajajj! Szólnunk kell Harrynek!-mondtam miután hallottam Zayn kiáltását.
-De akkor mindent megtud!-mondta Eleanor.
-Meg kell őket mentenünk. Most ez a legfontosabb.-mondtam és elindultam az autók felé.
-Siess!-fordultam hátra Eleanor felé.
-Sietek!-pisszegett.
Odaértünk a sötét autókhoz és beszálltunk. Nem akartunk, hogy gyanút fogjanak ezért mindkét kocsit elvittük onnan. Natyék lakására mentünk, Eleanor bement, én pedig a kocsiban maradtam és Harry lakása felé vettem az irányt.
Az ajtó előtt kicsit félve, de megnyomtam a csengőt.
Egy kómás, rekedt hangot hallottam.
-Akárki az húzzon innen!-tuti, hogy ivott.
-Harry én vagyok! Engedj be vészhelyzet van!-dübörögtem az ajtón. Bár ilyen állapotban nem tudom mi hasznát vesszük.
-Ha a télapó vagy, akkor nem kérek csokit.-nyafogott.
-Harry ne szórakozz! Nyisd ki ezt a tetves ajtót, mert betöröm!-ordítottam.
-Jól van! Idén korán jöttél télapó!-mondta és hallottam ahogyan az ajtó felé cammog. Hirtelen kiáltást hallottam, majd valami csattant az ajtón. Harry elesett és a fejét az ajtóba verte.
-Fuu te szerencsétlen!-dühöngtem majd egy nagy követ fogva beütöttem az ajtó üvegét. Benyúltam és belülről kinyitottam az ajtót. Harry a földön feküdt és vérzett a feje.
-Te jó isten! Miért kell ezt csinálnod? Miért drogozol? Esküszöm nem ismerek rád!-mondtam és felkaptam az ölembe, majd a kocsiba tettem.
Előre ültem majd a kormányt csapkodva, idegesen a kórházig vezettem.
-Kérem segítsenek!-szálltam ki a kocsiból és ordítottam a kint dohányzó orvosoknak.
Odarohantak, majd Harryt bevitték. Szegény Melodie, ha tudná milyen apja van..
*Harry*
Mi ez a sötét?! Hol vagyok?-kérdeztem magamban. Hirtelen képek jelentek meg előttem. Naty és én. A szép emlékek, majd hirtelen lekiismereturdalásom lett, de nem tudom miért.
Olyan rossz érzésem támadt.
-Hall engem?-ébresztgetett egy férfi.
-Igen!-dünnyögtem.
-Miért csinálja ezt magával?-kérdezte.
-Mit?-kérdeztem.
-A drogozást! Maga fiatal és tehetséges. Nem kellene ezt csinálni a magával.-mondta az orvos.
Óvatosan kinyitottam a szemem és a fények erősen irritálták a szemem.
Minden percben Naty járt a fejemben. Vajon mi lehet most vele? Biztos boldog egy másik sokkal jobb képű sráccal.
*Mia*
-Ahhj ez a szerencsétlen Bob semmit nem tud elintézni. Mi az, hogy Harry kórházban van? Ez hihetetlen. Akkor viszont újratervezem a dolgokat. Bemegyek Harryhez még ma!
-Fél óra múlva:
-Nyugodj meg! Minden rendben lesz!-simogattam Harry kezét.
-Köszönöm, hogy itt is támogatsz Mia!-mosolygott rám.
-Figyelj! Van nálam valami ami a tiéd!-kotorásztam a táskámban. Amíg kint várakoztam Naty nevében írtam egy levelet Harrynek.
-Majd olvasd el!-mondtam a kezébe adtam a borítékot és emelt fővel távoztam.
Remélem tetszeni fog..:))xx
*Zayn*
Régen minden olyan jó volt...a One Direction arról volt híres, hogy milyen összetartó banda vagyunk...és most ez történik.
Harry iszik, drogozik és minden nap ártatlan lányokat visz haza.
Niall hazautazott. Louis boldog a barátnőjével. Liam próbált mindent helyre hozni, de a srácok megváltoztak. Már nem vagyunk az a régi One Direction.
Miután már nem volt a legjobb a srácokkal a viszonyunk, Harryvel betörőket üldöztünk és elrabolt embereket mentettünk meg. Most pedig itt tartunk, hogy szóba sem állunk egymással. A One Direction már csak azért létezik, hogy a rajongók ne csalódjanak bennünk...
-Visszaemlékezés(4 éve):
-Jó reggelt!-ugrott be az ágyamba Louis.
-Neked is Tommo! Hogy aludtál?-mosolyogtam rá.
-Jól! De már dél van és Niall miattad hal éhen. Harryék pedig már indulnának!-nyafogott Lou és a takarómat rágatta.
-Jó megyek!-mondtam és feltápászkodtam. Belenéztem az ajtó mellett lévő tükörbe.
-Na hát Zayn! Te még kómásan is jól nézel ki!-mondtam a tükörképemnek, majd kimentem az ajtón egyenesen le a konyhába.
-Na végre!-sóhajtott mosolyogva Harry.
-Neked is jó reggelt!-nevettem rá.
-Inkább jó delet!-forgatta szemeit.
-Ehetnénk már?!-csapott hisztisen az asztalra Niall.
-Mindjárt hozom!-kiabált ki Naty a konyhából. Ő mindig jó volt hozzánk. Főzött, mosott,takarított és vigyázott ránk. Nélküle nem lett volna semmink..nem értem Harry miért szakított vele.
Most lehetne egy gyönyörű családja..
-Itt van! Parancsoljatok!-tette le az asztal közepére a nagy tányér palacsintát és ránk mosolygott.
-Jó étvágyat!-mondta és leült a kanapéra.
-Te nem eszel?-nézett rá Niall miközben a száját teletömte palacsintával.
-Már ettem! Harry mikor indulunk szivem?-nézett Harryre a gyönyörű szemeivel és mosolyával.
-Amint megettem!-mosolygott vissza rá Harry.
-A mi gyönyörű gerlepárunk.. Naty féltékeny vagyok rád. Harry régen az enyém volt, de veled szívesen osztozom rajta!-nevetett fel Lou és olyan 'nagyisan' megcsípte Harry arcát.
-Igazán megtsztelő, hogy egy ilyen nagy ökörrel osztozhatom Harryn!-nevetett Naty.
-Köszönöm te kancsal kecske!-vigyorgott rá Louis.
-Te hülye vagy!-nevetett Naty.
-Jelen:
Szóval Mia gonoszan vigyorgott rám az ajtóból.
-Na hát! Csak nem egy One Direction tag.. ezért még több pénzt adnak.-húzta meg a hajam.
-Ne érj hozzám!-álltam fel idegesen és elkaptam a csuklóját.
-Mert mi lesz?!-nevetett majd a térdét a lábam közt éreztem. Egy hatalmasat rúgott a gyomromba. A hasamat fogva rogytam a földre.
-Zayn!-jött oda hozzám Naty és kedvesen az arcomat simogatta.
-Jól vagy?-kérdezte kedvesen, de én csak pisszegve bólintottam.
Mia nevetett egy hatalmasat és kiment. Hallottam ahogyan bezárja az ajtót, majd kuncogva elmegy.
Eszembe jutott mit mondtam Louisnak. Ordítottam egy hatalmasat és abban bíztam, hogy meghallották.
-Kussolj már be!-ordított Mia kintről.-Nem szülsz ha jól tudom, akkor viszont fogjad a szádat befele!-mondta idegesen.
-Chh..!-forgatta Naty a szemeit.
-Köszönök mindent!-mondtam Natynak.
-Mármint mit?-nézett rám értetlenül.
-Mindent amit régen értünk tettél!-mondtam és a gyomromat fájlalva felültem. Naty mosolyogva egy takaróért nyúlt és a hátamra tekerte. Hihetetlen, hogy még ilyenkor is ilyen nyugodt és kedves.
-Mesélj Melodieról!-mosolyogtam rá. A kislány már jó pár pokrócba bebugyolálva aludt.
-Ő a mindenem. Imádnátok a kiscsajt. Néha több esze van mint nektek!-nevetett halkan.
-Az lehet..mi már tényleg nem vagyunk normálisak. Már sosem találkozunk, csak próbákon. Beszélni sem beszélünk egymással. Minden romba dőlt.-hajtottam le a fejem.
-Sajnálom. Ha ott lettem volna ez tuti nem történik meg! De hát így alakult...-mosolygott.
Láttam a szemében, hogy még mindig szomorú. Pedig már nagyon sok idő eltelt.
*Louis*
-Ajajj! Szólnunk kell Harrynek!-mondtam miután hallottam Zayn kiáltását.
-De akkor mindent megtud!-mondta Eleanor.
-Meg kell őket mentenünk. Most ez a legfontosabb.-mondtam és elindultam az autók felé.
-Siess!-fordultam hátra Eleanor felé.
-Sietek!-pisszegett.
Odaértünk a sötét autókhoz és beszálltunk. Nem akartunk, hogy gyanút fogjanak ezért mindkét kocsit elvittük onnan. Natyék lakására mentünk, Eleanor bement, én pedig a kocsiban maradtam és Harry lakása felé vettem az irányt.
Az ajtó előtt kicsit félve, de megnyomtam a csengőt.
Egy kómás, rekedt hangot hallottam.
-Akárki az húzzon innen!-tuti, hogy ivott.
-Harry én vagyok! Engedj be vészhelyzet van!-dübörögtem az ajtón. Bár ilyen állapotban nem tudom mi hasznát vesszük.
-Ha a télapó vagy, akkor nem kérek csokit.-nyafogott.
-Harry ne szórakozz! Nyisd ki ezt a tetves ajtót, mert betöröm!-ordítottam.
-Jól van! Idén korán jöttél télapó!-mondta és hallottam ahogyan az ajtó felé cammog. Hirtelen kiáltást hallottam, majd valami csattant az ajtón. Harry elesett és a fejét az ajtóba verte.
-Fuu te szerencsétlen!-dühöngtem majd egy nagy követ fogva beütöttem az ajtó üvegét. Benyúltam és belülről kinyitottam az ajtót. Harry a földön feküdt és vérzett a feje.
-Te jó isten! Miért kell ezt csinálnod? Miért drogozol? Esküszöm nem ismerek rád!-mondtam és felkaptam az ölembe, majd a kocsiba tettem.
Előre ültem majd a kormányt csapkodva, idegesen a kórházig vezettem.
-Kérem segítsenek!-szálltam ki a kocsiból és ordítottam a kint dohányzó orvosoknak.
Odarohantak, majd Harryt bevitték. Szegény Melodie, ha tudná milyen apja van..
*Harry*
Mi ez a sötét?! Hol vagyok?-kérdeztem magamban. Hirtelen képek jelentek meg előttem. Naty és én. A szép emlékek, majd hirtelen lekiismereturdalásom lett, de nem tudom miért.
Olyan rossz érzésem támadt.
-Hall engem?-ébresztgetett egy férfi.
-Igen!-dünnyögtem.
-Miért csinálja ezt magával?-kérdezte.
-Mit?-kérdeztem.
-A drogozást! Maga fiatal és tehetséges. Nem kellene ezt csinálni a magával.-mondta az orvos.
Óvatosan kinyitottam a szemem és a fények erősen irritálták a szemem.
Minden percben Naty járt a fejemben. Vajon mi lehet most vele? Biztos boldog egy másik sokkal jobb képű sráccal.
*Mia*
-Ahhj ez a szerencsétlen Bob semmit nem tud elintézni. Mi az, hogy Harry kórházban van? Ez hihetetlen. Akkor viszont újratervezem a dolgokat. Bemegyek Harryhez még ma!
-Fél óra múlva:
-Nyugodj meg! Minden rendben lesz!-simogattam Harry kezét.
-Köszönöm, hogy itt is támogatsz Mia!-mosolygott rám.
-Figyelj! Van nálam valami ami a tiéd!-kotorásztam a táskámban. Amíg kint várakoztam Naty nevében írtam egy levelet Harrynek.
-Majd olvasd el!-mondtam a kezébe adtam a borítékot és emelt fővel távoztam.
2013. március 29., péntek
~6.rész
Sziasztok..sajnálom, hogy ennyi időbe telt, de itt az ÚJ RÉSZ!!::)
Remélem tudjátok, hogy imádok mindenkit aki olvas..:)
És most szeretnék kellemes Húsvétot is kívánni mindenkinek..:) <3
Jó olvasást!..:)xx
6. rész..
*Naty*
-Jó reggelt!-pusziltam meg Melodie homlokát.
-Jó jeggelt! Hol vagyunk?-dörzsölte meg a szemeit.
-Még mindig ezen a sötét és csúnya helyen, de ne aggódj! Itt vagyok és nem lesz semmi bajod! Ígérem egyszer kijutunk innen!-mondtam és átöleltem.
-De én nem szeretek itt lenni! És ki az a bácsi?-nézett rám kerek szemeivel.
-Én sem tudom, de ki fogom deríteni mit akarnak tőlünk és sejtésem már van is.-mondtam, pedig tudtam, hogy úgy sem érti.
-Miért vagyunk itt?-nézett rám.
-Mert egy csúnya néni és bácsi idehozott minket.-mondtam és simogattam a hosszú szőkés haját.
-De miért?-kérdezte remegő hangon és egyre jobban hozzám bújt.
-Azt én sem tudom, de kezdem sejteni!-mondtam és a fejemet a övére hajtottam.
Harry 'barátnője' szerintem azt hiszi, hogy én visszatérek az életébe és lecsapom a kezéről. Ezért rabolt el minket. Vagy van egy olyan verzió is, hogy Harrynek nem kellett a csaj és így a lány nem szerzett pénzt és most váltságdíjat akar értünk kérni. De nem tudom...
*Zayn*
Így, hogy megvan Naty száma minden sokkal egyszerűbb. Lekövetem a telefont és már meg is lesz. De ha a rablóknak volt annyi eszük, hogy kiiktassák a telefont, akkor más utat kell keresnem.
A program elindítva, telefonszám begépelve! Keresés...
Meg is van! Orlando Street 79.
Az hogy lehet?! Az Orlando Street-en csak 65. házszám van. Itt valami sántít nekem. Oda kell mennem.
Beültem a fekete autómba és elindultam. Pár perc Múlva az Orlando-ra értem és figyelni kezdtem a házakat. A 65. után már csak puszta tanyák, bokrok és ház maradványok voltak.
Csak mentem és mentem, amíg meg nem láttam egy régi félig leégett házat a nagy gazok között.
Elővettem a telefonom, igaz éjszaka van, de Louis idegességégben úgysem tud aludni.
-Igen?-kérdezte idegesen, mégis izgatottan a telefonba.
-Szia! Azt hiszem megvan! Az Orlando-n gyere sokkal tovább, mint ameddig házak vannak és keresd az autómat! Siess!-mondtam és leraktam.
10 perc múlva Louis kocsija állt meg mellettem. El és ő kiszálltak. Lou beült mellém, El pedig hátra ült be.
-Na?-nézett rám Lou.
-A telefont lekövettem és elvileg itt kell lennie Naty-nak.-mondtam.
-És ha bántották Melodie-t? Azt sosem bocsátom meg magamnak!-idegeskedett El.
-Ki az a Melodie?-néztem furcsán.
-Upsz!-nézett furán Louis-ra El.
-Kérdeztem valamit!-szólaltam meg végül.
-Na figyu Zayn! Ez egy nagyon hosszú sztori és titok is, szóval nem mondhatod el senkinek!-nézett rám El.
-Meséljetek csak!-néztem rájuk.
-Melodie Naty és Harry lánya! Amikor Naty 3 évvel ezelőtt közölni akarta ezt Harryvel, ő pont akkor szakított Natyval.-mondta El.
-Az igen!-mondtam. Szóval Harrynek van egy lánya és nem is tud róla.
-Szóval ez már nem is csak ember, hanem gyermekrablás is.-mondtam.
-Hát igen! Valami terved van?-nézett rám remegve Eleanor.
-Az emberrablók általában éjjel itt hagyják az 'áldozatokat', szóval csak annyi a dolgunk, hogy bejussunk, és kihozzuk őket!-mondtam.
-Ez nekem túl könnyűnek tűnik!-mondta Eleanor, majd kiszálltunk a kocsiból.
-Eleanor biztos jönni akarsz?-néztem rá.
-Igen!-mondta és bólintott.
A bokrokon keresztül elkezdtem a ház felé menni.
-Ennyi gazt!-idegeskedtem.
-Ááá!-sikított fel Eleanor, mert egy béka ugrott elő a bokorból.
-Eleanor! Atttól még, hogy mi azt gondoljuk, hogy nincs itt senki attól még lehetnek itt.!-szóltam rá.
Egy kocsi ment a ház háta mögé és egy csaj meg egy csávó szállt ki belőle. Felénk néztek, de a bokroktól, meg a sötéttől nem látnak minket. Gondolom meghallották a sikítást. Szép volt Eleanor!
Néztem mit csinálnak. A földről felemelt egy takaró vagy mit és alatta kinyitott egy csapóajtót és bementek.
-Én bemegyek! Ha ordítok, hívjátok ide Harryt. Ne ellenkezz! Ha engem elkapnak, csak ő tud segíteni!-mondtam és Louisékra néztem. Elindultam a csapóajtó felé. Óvatosan felnyitottam és lementem a sötét és nedves lépcső. Egy nagyon koszos pinceszerűségben találtam magam. Több szoba is volt, de csak egyen volt lakat. Amatőrök...
A másik szobából hangok szűrődtek ki. Megpróbálok hallgatózni.
-Harry tudja már?-hallottam egy férfi hangot.
-Nem! De sietni kéne, mert kell a pénz, minél hamarabb!-hallottam a nőt.
-Mi a dolgom?-kérdezte ismét a férfi.
-Itt a telefonom, holnap reggel 10-re beszélj le egy találkát sms-ben Harryvel.-mondta a nő.
-Rendben!-válaszolt.
-Na én mentem aludni! Jó munkát és elvárom, hogy tökéletesen dolgozz!-mondta a csaj és valahova elment a hangok alapján. A léptek felém kezdtek jönni. Bebújtam néhány láda mögé és vártam mi történik. Kinyílt az ajtó és egy kopasz, kigyúrt, agyontetovált férfi jött ki, majd felment a lépcsőn és távozott.
Kimentem a ládák közül és elővettem a "felszerelésem", ami egy jó pár szerszám volt.
Megpróbáltam a lakatot szétszerelni, de nem jártam sikerrel. Milyen lakat ez?! Ez nem lehet igaz..
Nem tudtam vele mit kezdeni, nem nyílt ki. Idegesen a földre rogytam. Nézegettem az igencsak piszkos helyet. Régen Harryvel minden sikerült. Sosem hibáztunk és egy lakat sosem fogott ki rajtunk.
Akkor vettem észre, hogy egy kulccsomó fent lóg a falon. Istenem Zayn te idióta...
Odamentem megfogtam és elkezdtem keresgélni a lyukba illő kulcsot. Kis idő múlva meg is találtam.
Kinyitottam az ajtót és láttam az édesen alvó kislányt és a koszos anyukáját. Odaléptem hozzá és megsimogattam a vállát. Tudtam, hogy megijed majd ezért befogtam a száját.
-Nyugi Naty én vagyok!-suttogtam.
Elvettem a kezem a szája elől.
-Gyertek! Minél hamarabb ki kell innen jutnunk!-mondtam idegesen és felkeltettem a kislányt is.
-Csendben!-néztem rájuk és elindultam kifelé.
Mikor az ajtó felé fordultam a rablókisasszony az ajtóban állt és gonosz vigyorral bámult rám.
Ezt nem hiszem el! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?!
Remélem tudjátok, hogy imádok mindenkit aki olvas..:)
És most szeretnék kellemes Húsvétot is kívánni mindenkinek..:) <3
Jó olvasást!..:)xx
*Naty*
-Jó reggelt!-pusziltam meg Melodie homlokát.
-Jó jeggelt! Hol vagyunk?-dörzsölte meg a szemeit.
-Még mindig ezen a sötét és csúnya helyen, de ne aggódj! Itt vagyok és nem lesz semmi bajod! Ígérem egyszer kijutunk innen!-mondtam és átöleltem.
-De én nem szeretek itt lenni! És ki az a bácsi?-nézett rám kerek szemeivel.
-Én sem tudom, de ki fogom deríteni mit akarnak tőlünk és sejtésem már van is.-mondtam, pedig tudtam, hogy úgy sem érti.
-Miért vagyunk itt?-nézett rám.
-Mert egy csúnya néni és bácsi idehozott minket.-mondtam és simogattam a hosszú szőkés haját.
-De miért?-kérdezte remegő hangon és egyre jobban hozzám bújt.
-Azt én sem tudom, de kezdem sejteni!-mondtam és a fejemet a övére hajtottam.
Harry 'barátnője' szerintem azt hiszi, hogy én visszatérek az életébe és lecsapom a kezéről. Ezért rabolt el minket. Vagy van egy olyan verzió is, hogy Harrynek nem kellett a csaj és így a lány nem szerzett pénzt és most váltságdíjat akar értünk kérni. De nem tudom...
*Zayn*
Így, hogy megvan Naty száma minden sokkal egyszerűbb. Lekövetem a telefont és már meg is lesz. De ha a rablóknak volt annyi eszük, hogy kiiktassák a telefont, akkor más utat kell keresnem.
A program elindítva, telefonszám begépelve! Keresés...
Meg is van! Orlando Street 79.
Az hogy lehet?! Az Orlando Street-en csak 65. házszám van. Itt valami sántít nekem. Oda kell mennem.
Beültem a fekete autómba és elindultam. Pár perc Múlva az Orlando-ra értem és figyelni kezdtem a házakat. A 65. után már csak puszta tanyák, bokrok és ház maradványok voltak.
Csak mentem és mentem, amíg meg nem láttam egy régi félig leégett házat a nagy gazok között.
Elővettem a telefonom, igaz éjszaka van, de Louis idegességégben úgysem tud aludni.
-Igen?-kérdezte idegesen, mégis izgatottan a telefonba.
-Szia! Azt hiszem megvan! Az Orlando-n gyere sokkal tovább, mint ameddig házak vannak és keresd az autómat! Siess!-mondtam és leraktam.
10 perc múlva Louis kocsija állt meg mellettem. El és ő kiszálltak. Lou beült mellém, El pedig hátra ült be.
-Na?-nézett rám Lou.
-A telefont lekövettem és elvileg itt kell lennie Naty-nak.-mondtam.
-És ha bántották Melodie-t? Azt sosem bocsátom meg magamnak!-idegeskedett El.
-Ki az a Melodie?-néztem furcsán.
-Upsz!-nézett furán Louis-ra El.
-Kérdeztem valamit!-szólaltam meg végül.
-Na figyu Zayn! Ez egy nagyon hosszú sztori és titok is, szóval nem mondhatod el senkinek!-nézett rám El.
-Meséljetek csak!-néztem rájuk.
-Melodie Naty és Harry lánya! Amikor Naty 3 évvel ezelőtt közölni akarta ezt Harryvel, ő pont akkor szakított Natyval.-mondta El.
-Az igen!-mondtam. Szóval Harrynek van egy lánya és nem is tud róla.
-Szóval ez már nem is csak ember, hanem gyermekrablás is.-mondtam.
-Hát igen! Valami terved van?-nézett rám remegve Eleanor.
-Az emberrablók általában éjjel itt hagyják az 'áldozatokat', szóval csak annyi a dolgunk, hogy bejussunk, és kihozzuk őket!-mondtam.
-Ez nekem túl könnyűnek tűnik!-mondta Eleanor, majd kiszálltunk a kocsiból.
-Eleanor biztos jönni akarsz?-néztem rá.
-Igen!-mondta és bólintott.
A bokrokon keresztül elkezdtem a ház felé menni.
-Ennyi gazt!-idegeskedtem.
-Ááá!-sikított fel Eleanor, mert egy béka ugrott elő a bokorból.
-Eleanor! Atttól még, hogy mi azt gondoljuk, hogy nincs itt senki attól még lehetnek itt.!-szóltam rá.
Egy kocsi ment a ház háta mögé és egy csaj meg egy csávó szállt ki belőle. Felénk néztek, de a bokroktól, meg a sötéttől nem látnak minket. Gondolom meghallották a sikítást. Szép volt Eleanor!
Néztem mit csinálnak. A földről felemelt egy takaró vagy mit és alatta kinyitott egy csapóajtót és bementek.
-Én bemegyek! Ha ordítok, hívjátok ide Harryt. Ne ellenkezz! Ha engem elkapnak, csak ő tud segíteni!-mondtam és Louisékra néztem. Elindultam a csapóajtó felé. Óvatosan felnyitottam és lementem a sötét és nedves lépcső. Egy nagyon koszos pinceszerűségben találtam magam. Több szoba is volt, de csak egyen volt lakat. Amatőrök...
A másik szobából hangok szűrődtek ki. Megpróbálok hallgatózni.
-Harry tudja már?-hallottam egy férfi hangot.
-Nem! De sietni kéne, mert kell a pénz, minél hamarabb!-hallottam a nőt.
-Mi a dolgom?-kérdezte ismét a férfi.
-Itt a telefonom, holnap reggel 10-re beszélj le egy találkát sms-ben Harryvel.-mondta a nő.
-Rendben!-válaszolt.
-Na én mentem aludni! Jó munkát és elvárom, hogy tökéletesen dolgozz!-mondta a csaj és valahova elment a hangok alapján. A léptek felém kezdtek jönni. Bebújtam néhány láda mögé és vártam mi történik. Kinyílt az ajtó és egy kopasz, kigyúrt, agyontetovált férfi jött ki, majd felment a lépcsőn és távozott.
Kimentem a ládák közül és elővettem a "felszerelésem", ami egy jó pár szerszám volt.
Megpróbáltam a lakatot szétszerelni, de nem jártam sikerrel. Milyen lakat ez?! Ez nem lehet igaz..
Akkor vettem észre, hogy egy kulccsomó fent lóg a falon. Istenem Zayn te idióta...
Odamentem megfogtam és elkezdtem keresgélni a lyukba illő kulcsot. Kis idő múlva meg is találtam.
Kinyitottam az ajtót és láttam az édesen alvó kislányt és a koszos anyukáját. Odaléptem hozzá és megsimogattam a vállát. Tudtam, hogy megijed majd ezért befogtam a száját.
-Nyugi Naty én vagyok!-suttogtam.
Elvettem a kezem a szája elől.
-Gyertek! Minél hamarabb ki kell innen jutnunk!-mondtam idegesen és felkeltettem a kislányt is.
-Csendben!-néztem rájuk és elindultam kifelé.
Mikor az ajtó felé fordultam a rablókisasszony az ajtóban állt és gonosz vigyorral bámult rám.
Ezt nem hiszem el! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)