~12.rész

Sziasztok! Gabriella vagyok és mostantól én is fogok írni részeket. Remélem az én stílusom is elnyeri a tetszéseteket. Komizni ne felejtsetek el. ;)



Harry

Leírhatatlanul boldog vagyok , hogy végre megtaláltuk a kislányunkat. Kifejezhetetlen az öröm. Naty újra mosolyog és Melodie elképesztően édes. Még hozzá kell szoknom, hogy egy kisangyal van a közelemben de ezzel nem lesz gond. Amikor csak rájuk nézek melegség önti el a szívemet és úgy érzem, hogy bármire képes vagyok értük. A szeretet kifejezhetetlen ami hozzájuk köt. Nem is nagyon gondolkodtam még azon, hogy milyen lennék apának , de vállalom a kihívást és nagyon remélem , hogy megállom , majd a helyem mint apa és talán sikerül újra Naty szívében helyet kapnom. Nem is értem hogy voltam képes otthagyni egy ilyen csodálatos lányt, de már iszonyúan bánom. Minden erőmmel azon leszek, hogy megbocsájtson nekem a múltbéli tettemért és legfőképpen, hogy szerető édesapja legyek Melodienak. Naty az örökönnyekkel vívott harcot, ami őszintén megvalva velem is viaskodik. Tudom, hogy eddig még csak fotón láttam a kislányom,de már akkor a szívembe férkőzött.
-Éhes vagyok.-jelentette ki határozottan Melodie.
Olyan aranyosan mondta. Naty ölbe vette és elindúlt vele a konyha felé. Utánuk mentem én is. Leültem Melodie mellé és csak csodáltam a kislányom. Istenem de jó ezt kigondolni is. Figyeltem ahogy Melodie aranyosan lóbálja a lábacskáját.
-Mit szeretnél enni kicsim?-kérdezte Naty.
-Nutellát.-mosolygott édesen.
Megsimogattam apró kis hátát, majd megpusziltam. Naty ezt látván elmosolyodott. Mikor Melodie jóízűen falatozott Naty kiment a nappaliba. Èrdeklődve néztem utána, majd csak azt hallottam ahogy Eleanorral közli a jóhírt. Mire újra a kislányomra néztem könyékig nutellás volt. Natyt visszaérve a nevetés kapta el velem együtt. Látszólag Melodiet az nem zavarta, hogy könyékig nutellás, csak jóízüen falatozott. Naty leült velem szembe az asztalhoz és mosolyogva figyelte a nutellahercegnőt. Mikor végzett a tündér, ölbe kaptam és bevittem a fürdőbe. Lehelyeztem a mosógépre és egy benedvesített törölközővel kezdtem el letisztítani arcocskáját. Èdesanyja is bejött. Az ajtófélfának támaszkodva, mosollyal az arcán figyelt minket. Mikor a hercegnő teljesen tiszta lett Naty odajött hozzánk és arcomra adott egy gyengéd csókot. Bizsergető érzés fogott el , gyomrom görcsbe rándult, pont mint a legelső alkalomkor amikor megpuszílt. Ölbe vette a kislányunkat és kiment vele. Követtem őket, egyenesen a kanapéig. Naty betett egy spongebob DVD-t és nevetve figyeltem végig amint a kislányom a főcímdalt énekelve ugrál a kanapén. Na az biztos , hogy ebben rám hasonlít. Naty rámnézett és mosolygott. Leültem mellé és néztem én is a mesét.


Naty


Eszméletlenül boldog vagyok, hogy a kislányom sérülések nélkük hazaért. Harryn megkönnyebbülés látszott és öröm, hogy végre láthatja a kislányát. Próbál folyton a közelében lenni és minden apró pillanatot kiélvez. Nem tudom, hogy fogja fogadni azt, hogy el akarok költözni. Igazából ezt még senkinek nem mondtam, de már rengetegszer megfordult a fejemben és ma miután visszakaptam Melodiet eldöntöttem. Nem hagyom, hogy többet ezt történjen. Azt a csajt nem fogták el és szabadon garázdálkodik. Nem tudhatom mikor kap el ismét. Egyszerűen nem bírnék így élni. Most is rettegek, hogy bármelyik pillanatban betoppanhat ide és elveheti tőlem az egyetlen személyt aki a létezést jelenti számomra. A kislányomat. Nem akarok rettegésben élni. Az lesz a legjobb, ha elköltözünk. Tudom, hogy Harry nem fog neki örülni, de így lesz a legjobb. Nekem is nehéz lesz otthagyni Eleanort, a srácokat, Harryt és Londont. Itt születtem, itt nőttem fel, itt ismerkedtem meg Harryvel aki egy csodálatos kislánnyal ajándékozott meg. Melodie is itt született. Minden szívmelengető élményem ideköt, de egyszerűen muszáj elmennem innen. Számomra semmi sem fontosabb a kislányom biztonságánál. Remélem ezt Harry is megérti majd.