~7.rész

Sziasztook! Íme itt a 7. rész..:)
Remélem tetszeni fog..:))xx


                                                                      *Zayn*

Régen minden olyan jó volt...a One Direction arról volt híres, hogy milyen összetartó banda vagyunk...és most ez történik.
Harry iszik, drogozik és minden nap ártatlan lányokat visz haza.
Niall hazautazott. Louis boldog a barátnőjével. Liam próbált mindent helyre hozni, de a srácok megváltoztak. Már nem vagyunk az a régi One Direction.
Miután már nem volt a legjobb a srácokkal a viszonyunk, Harryvel betörőket üldöztünk és elrabolt embereket mentettünk meg. Most pedig itt tartunk, hogy szóba sem állunk egymással. A One Direction már csak azért létezik, hogy a rajongók ne csalódjanak bennünk...
-Visszaemlékezés(4 éve):
-Jó reggelt!-ugrott be az ágyamba Louis.
-Neked is Tommo! Hogy aludtál?-mosolyogtam rá.
-Jól! De már dél van és Niall miattad hal éhen. Harryék pedig már indulnának!-nyafogott Lou és a takarómat rágatta.
-Jó megyek!-mondtam és feltápászkodtam. Belenéztem az ajtó mellett lévő tükörbe.
-Na hát Zayn! Te még kómásan is jól nézel ki!-mondtam a tükörképemnek, majd kimentem az ajtón egyenesen le a konyhába.
-Na végre!-sóhajtott mosolyogva Harry.
-Neked is jó reggelt!-nevettem rá.
-Inkább jó delet!-forgatta szemeit.
-Ehetnénk már?!-csapott hisztisen az asztalra Niall.
-Mindjárt hozom!-kiabált ki Naty a konyhából. Ő mindig jó volt hozzánk. Főzött, mosott,takarított és vigyázott ránk. Nélküle nem lett volna semmink..nem értem Harry miért szakított vele.
Most lehetne egy gyönyörű családja..
-Itt van! Parancsoljatok!-tette le az asztal közepére a nagy tányér palacsintát és ránk mosolygott.
-Jó étvágyat!-mondta és leült a kanapéra.
-Te nem eszel?-nézett rá Niall miközben a száját teletömte palacsintával.
-Már ettem! Harry mikor indulunk szivem?-nézett Harryre a gyönyörű szemeivel és mosolyával.
-Amint megettem!-mosolygott vissza rá Harry.
-A mi gyönyörű gerlepárunk.. Naty féltékeny vagyok rád. Harry régen az enyém volt, de veled szívesen osztozom rajta!-nevetett fel Lou és olyan 'nagyisan' megcsípte Harry arcát.
-Igazán megtsztelő, hogy egy ilyen nagy ökörrel osztozhatom Harryn!-nevetett Naty.
-Köszönöm te kancsal kecske!-vigyorgott rá Louis.
-Te hülye vagy!-nevetett Naty.
-Jelen:
Szóval Mia gonoszan vigyorgott rám az ajtóból.
-Na hát! Csak nem egy One Direction tag.. ezért még több pénzt adnak.-húzta meg a hajam.
-Ne érj hozzám!-álltam fel idegesen és elkaptam a csuklóját.
-Mert mi lesz?!-nevetett majd a térdét a lábam közt éreztem. Egy hatalmasat rúgott a gyomromba. A hasamat fogva rogytam a földre.
-Zayn!-jött oda hozzám Naty és kedvesen az arcomat simogatta.
-Jól vagy?-kérdezte kedvesen, de én csak pisszegve bólintottam.
Mia nevetett egy hatalmasat és kiment. Hallottam ahogyan bezárja az ajtót, majd kuncogva elmegy.
Eszembe jutott mit mondtam Louisnak. Ordítottam egy hatalmasat és abban bíztam, hogy meghallották.
-Kussolj már be!-ordított Mia kintről.-Nem szülsz ha jól tudom, akkor viszont fogjad a szádat befele!-mondta idegesen.
-Chh..!-forgatta Naty a szemeit.
-Köszönök mindent!-mondtam Natynak.
-Mármint mit?-nézett rám értetlenül.
-Mindent amit régen értünk tettél!-mondtam és a gyomromat fájlalva felültem. Naty mosolyogva egy takaróért nyúlt és a hátamra tekerte. Hihetetlen, hogy még ilyenkor is ilyen nyugodt és kedves.
-Mesélj Melodieról!-mosolyogtam rá. A kislány már jó pár pokrócba bebugyolálva aludt.
-Ő a mindenem. Imádnátok a kiscsajt. Néha több esze van mint nektek!-nevetett halkan.
-Az lehet..mi már tényleg nem vagyunk normálisak. Már sosem találkozunk, csak próbákon. Beszélni sem beszélünk egymással. Minden romba dőlt.-hajtottam le a fejem.
-Sajnálom. Ha ott lettem volna ez tuti nem történik meg! De hát így alakult...-mosolygott.
Láttam a szemében, hogy még mindig szomorú. Pedig már nagyon sok idő eltelt.

                                                                  *Louis*
-Ajajj! Szólnunk kell Harrynek!-mondtam miután hallottam Zayn kiáltását.
-De akkor mindent megtud!-mondta Eleanor.
-Meg kell őket mentenünk. Most ez a legfontosabb.-mondtam és elindultam az autók felé.
-Siess!-fordultam hátra Eleanor felé.
-Sietek!-pisszegett.
Odaértünk a sötét autókhoz és beszálltunk. Nem akartunk, hogy gyanút fogjanak ezért mindkét kocsit elvittük onnan. Natyék lakására mentünk, Eleanor bement, én pedig a kocsiban maradtam és Harry lakása felé vettem az irányt.
Az ajtó előtt kicsit félve, de megnyomtam a csengőt.
Egy kómás, rekedt hangot hallottam.
-Akárki az húzzon innen!-tuti, hogy ivott.
-Harry én vagyok! Engedj be vészhelyzet van!-dübörögtem az ajtón. Bár ilyen állapotban nem tudom mi hasznát vesszük.
-Ha a télapó vagy, akkor nem kérek csokit.-nyafogott.
-Harry ne szórakozz! Nyisd ki ezt a tetves ajtót, mert betöröm!-ordítottam.
-Jól van! Idén korán jöttél télapó!-mondta és hallottam ahogyan az ajtó felé cammog. Hirtelen kiáltást hallottam, majd valami csattant az ajtón. Harry elesett és a fejét az ajtóba verte.
-Fuu te szerencsétlen!-dühöngtem majd egy nagy követ fogva beütöttem az ajtó üvegét. Benyúltam és belülről kinyitottam az ajtót. Harry a földön feküdt és vérzett a feje.
-Te jó isten! Miért kell ezt csinálnod? Miért drogozol? Esküszöm nem ismerek rád!-mondtam és felkaptam az ölembe, majd a kocsiba tettem.
Előre ültem majd a kormányt csapkodva, idegesen a kórházig vezettem.
-Kérem segítsenek!-szálltam ki a kocsiból és ordítottam a kint dohányzó orvosoknak.
Odarohantak, majd Harryt bevitték. Szegény Melodie, ha tudná milyen apja van..
  

                                                                    *Harry*

Mi ez a sötét?! Hol vagyok?-kérdeztem magamban. Hirtelen képek jelentek meg előttem. Naty és én. A szép emlékek, majd hirtelen lekiismereturdalásom lett, de nem tudom miért.
Olyan rossz érzésem támadt.
-Hall engem?-ébresztgetett egy férfi.
-Igen!-dünnyögtem.
-Miért csinálja ezt magával?-kérdezte.
-Mit?-kérdeztem.
-A drogozást! Maga fiatal és tehetséges. Nem kellene ezt csinálni a magával.-mondta az orvos.
Óvatosan kinyitottam  a szemem és a fények erősen irritálták a szemem.
Minden percben Naty járt a fejemben. Vajon mi lehet most vele? Biztos boldog egy másik sokkal jobb képű sráccal.

                                                                      *Mia*

  -Ahhj ez a szerencsétlen Bob semmit nem tud elintézni. Mi az, hogy Harry kórházban van? Ez hihetetlen. Akkor viszont újratervezem a dolgokat. Bemegyek Harryhez még ma!
-Fél óra múlva:
-Nyugodj meg! Minden rendben lesz!-simogattam Harry kezét.
-Köszönöm, hogy itt is támogatsz Mia!-mosolygott rám. 
-Figyelj! Van nálam valami ami a tiéd!-kotorásztam a táskámban. Amíg kint várakoztam Naty nevében írtam egy levelet Harrynek.
-Majd olvasd el!-mondtam a kezébe adtam a borítékot és emelt fővel távoztam.