~5.rész

5.rész.
Sziasztok! Sajnos nem tudtam új rész, hozni, mert eltiltottak a géptől..:(((
De most nincs itthon senki és gyorsan írtam nektek egy keveset..:)
  



                                                                  *Louis*

Kopogtak.
Odamentem és kinyitottam az ajtót.
-Na mi a szitu?-nézett rám kerek szemeivel Zayn és beljebb lépett.
-Gyere üljünk le!-mentünk befelé és a kanapéra mutattam.
Leültünk és belekezdtem a mondandómba.
-Tegnap Naty-t elrabolták.-mondtam.
-Mi van?! Hogy történt?-kérdezte.
-Nem tudom..nem volt itthon, aztán felhívtam és felvette. Annyit mondott, hogy elrabolták, aztán valami férfi hangot hallottam és megszakadt.-meséltem.
-Tuti, hogy rablás..nyugi, megtalálom! A telószámát írd le nekem légyszives!-mondta és egy papírt nyomott a kezembe.
Ráírtam a telefonszámot és visszaadtam Zayn-nek.
-Nyugodj meg! Nekem ez az életem! Megtalálom!-simogatta a hátam, majd átölelt és elment..


                                                            *Emberrabló/rablók*

-Na szóval! Meg van a lány! Most mi legyen?-kérdeztem a főnököt.
-Ő kellett nekem. De ha Harry pénzét akarjuk megszerezni, a kislányra van szükségünk.-mondta.
-Mi a terved?-néztem a sötét, árnyékos arcára.
-Az óvodából kell valahogyan idehozni! A többit rád bízom! Kotródj!-ordította az utolsó szavakat.

                                                                   *Naty*

-Miért én?! Nekem gyerekem van....-keseregtem magamban.
-Harry mit tud?-szorította meg hirtelen a kezem egy lány.
-Nem tud semmiről!-ordítottam és közelebb hajoltam az arcához.
Megláttam ki ő! Az a csaj volt, akit aznap Harry lakásán láttam. Mit akar ez tőlem?
-Aha...szóval a kislányról nem tud! Akkor meg fogja tudni!-vigyorgott gonoszan, majd becsapta maga mögött az ajtót.
Ezt hogy értette?! Harry nem tudhatja meg..

                                                                   *Louis*

-Hol lehet?! Mit csinálhatnak vele?! Kik ezek az elmebetegek?!-ordítoztam a nappaliban.
Melodie már lefeküdt. Holnap péntek..mennie kell óvodába. Utána viszont itt leszünk mellette egész nap. El se mozdulunk majd mellőle.
-El?-kerestem körülöttem Eleanort. A kanapén aludt. Nagyon elfáradt, egész nap sírt.
Az ölembe kaptam és felvittem a hálószobába. Szerintem ebben az esetben nem probléma, ha itt alszunk.
Lefektettem a gyönyörű barátnőmet, majd befeküdtem mellé. 
Nagyon nehezen de elaludtam. Sok minden jár a fejemben...

                                                                 -Másnap-

-Jó reggelt!-ugrált Melodie az ágyunkon.
-Neked is..-dünnyögtem.
-Készülődj Mel!-mondta El mikor kinyitotta a szemét.
-Oké!-mondta és örvendezve és kirohant a szobából.
-Micsoda jó kedv!-mondtam.
-Hát igen. De ha tudná mi történt..-mondta Eleanor és kimászott az ágyból.
Elővett egy-két ruhát a szekrényből és magára kapta. Mivel ebben a lakásban férfi ruha nincs, nekem jó lesz a tegnapi.
-Csinálok reggelit a hercegnőnek!-mondta és kiment a szobából.
Nagy nehezen kimásztam az ágyból és lementem a konyhába. A reggeli amit El csinált az müzli volt Melodienak.
A kisasszony még a szobájában öltözik, de ahogy hallom már kész van.
-Éhes vagyooook!-ordibált és lerohant a lépcsőn. Helyet foglalt egy széken, El segítségével és elkezdte magába tömni a müzlit.
-Megettem!-emelte a magasba a kezét és leugrott a székről. Beszaladt az előszobába és felvette a kis fehér szandálját.
Odasétáltam és segítettem neki becsatolni, mert láttam, hogy szenved vele. Mondjuk jobb lenne, ha az apja is tudna róla gondoskodni.
-Szia Louis bácsi!-mondta és egy puszit nyomott az arcomra. Eleanor odalépett mellém és ő is kapott egy puszit.
-Sziasztok!-mondta, édesen dobott egy puszit és kiment az ajtón.
-Én nekem nagyon rossz előérzetem van!-mondta El és vissza indult a nappaliba.
-Nugi! Nem lesz semmi baj! Zayn megtalálja!-mentem utána és leültem a kanapéra.
-Zayn...persze!-mondta flegmán.
-Most mi a baj?-néztem rá.
-A múltkor azt a sütit nem találta meg, ami az orra előtt volt!-mondta.
-Hát jó! Ilyen napja volt! De hidd el, jobban ismerem a munkáját mint te!-mondtam és megfogtam a kezét.
- Nekem mindegy, csak találják meg!-mondta és elkezdett pörögni. Sütött, főzött, mosott, takarított.
Nem bírtam nézni, hogy egyedül csinálja ezért én is segítettem.

                                                            -Dél körül-
-Hol van már?-idegeskedett Eleanor.
-Felhívom az óvodát!-mondtam és a hűtőhöz mentem, ahol ott van az óvoda száma egy kis cetlin.
Beütöttem és tárcsázni kezdtem.
-Halo tessék, itt az óvodatitkár beszél!-mondta kedves hangon egy nő.
-Melodie Styles ott van?-kérdeztem idegesen.
-Már elvitték haza! Miért kérdi?-kérdezősködött.
-Mert itthon nincs!-kiabáltam.
-Egy férfi vitte el! Azt mondta, hogy ő az apja!-mondta a nő.
-Mi van?! Hogy nézett ki?-kérdeztem már lassan kiabálva.
-Magas, kopasz és agyontetovált fickó volt!-mondta a nő.
-Te jó isten!-mondtam és leraktam.
-Na mi van?-kérdezte El.
-Eltűnt...-mondtam és magam elé bámultam. Nem vihették el őt is.
-Hogy mi van?! Nem az nem lehet! Te jó ég! Miért velünk csinálod ezt istenem?!-ordítozott és sírva rogyott a földre.

                                                                      *Naty*

-Ébredj fel!-rúgott hasba a csávó.
-Áú!-kiáltottam fel.
-Hoztam neked valamit!-mondta és berángatta Melodie-t.
Felálltam és idegesen felé indultam. 
-Engedje el!-ordítottam.
-Tessék!-mondta és odalökte hozzám és kiment.
-Jól vagy kincsem? Nem bántott?-néztem rá és agyon szorongattam.
-Igen jól vagyok! Anya! Hol vagyunk?-kezdett sírásba.
-Nem tudom!-mondtam.
Leültettem egy puha takaróra, majd egy másikat rátettem.
-Hideg van! Takarózz be!-mondtam, majd leültem mellé.
Mit akarnak ezek?!