~11.rész

Sziasztook..:) Sajnálom, hogy ilyen ritkán van rész, de év vége van és szerintem értitek...:DD
Na de most hoztam mert holnap futóversenyem van és nem kell ma tanulnom..:DD:$$
Szóval szosziii és jó olvasást..:DD<33

                                                                       Beky

A legelső dolog amit tettem a sokk után, az volt, hogy a nagy Directioner barátnőmet felhívtam.:
-Szia Milly!-szóltam bele idegesen.
-Sziaa..mi történt?-kérdezte aggódva.
-Azonnal gyere át!-mondtam és azonnal le is raktam a telefont.

-Téged, hogy hívnak?-kezdte húzogatni a pólóm alját.
-Beky vagyok!-mondtam és felkaptam a csöppnyi lánykát.
-Beky kaphatok inni?-nézett rám édes arccal.
-Persze. Mit kérsz?-kérdeztem és letettem a saját lábára, megfogtam a kezét és a konyhába vezettem.
-Vízet kéjek!-mondta.
-Azonnal hercegnő!-mondtam mosolyogva, elővettem egy poharat és megtöltöttem vízzel.
*csengettek*
A poharat Melodie kezébe adtam és rohantam ajtót nyitni.
-Szia!-lihegtem és beljebb engedtem.
-Mi történt?-nézett rám izgatottan.
Megfogtam a csuklóját és bevezettem a konyhába, ahol Melodie kortyolgatta a vizét.
-Honnan ismerős?-suttogott.
-Szerinted?! Ma vele volt tele a TV! Harry Styles lánya! Én még csak most jöttem rá az újságból..-mondtam és láttam, ahogy szó szerint leesik az álla.
-Az komoly!-nézett maga elé.
-Mit tegyek?-kérdeztem, mikor a kislány oda jött mellém és ismét elkezdte húzogatni a pólómat.
Felkaptam az ölembe és bemutattam neki Milly-t.
-De édes!-mosolygott Milly és megsimogatta a haját.-Szerintem ha hazaviszed, sokkal jobban jársz, mintha a rendőrök találnak rád!-kezdett bele.
-Én is így gondoltam...eljönnél velem?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Hát hogy ne! Nem egy szimpla rajongó, vagyok hanem egy Directioner, akinek minden álma, hogy találkozzon valamelyik sráccal. Ki nem hagynám!-nevette el magát, és a kabátjáért indult.
Összeszedtem a kislány összes holmiját és hatalmas izgatottságban elindultunk a megadott cím felé.

                                                                      Harry

Istenem...hihetetlen, hogy senki nem látta és senki nem jelentkezik. Nem fogom ezt sokáig bírni. Már napok óta itt ülünk tétlenül és sehol semmi. Naty nem alszik semmit, én alig eszem. Ez így nem állapot! Eleanor meg állandóan sír.....mi lesz így velünk?!
Itt fekszem az ágyamon és a telefonomon nézem a Melodieról készült felvételeket. Azóta feltettük Youtubera és már több millióan látták és sajnálatukat fejezik ki kommentben, többszáz féle nyelven.
Naty most indult el dolgozni, El meg Lou pedig piknikezni mentek. Lou el akarja terelni Eleanor figyelmét, amit meg is értek. Most egyedül vagyok itthon és depizek. Próbálok gondolkodni, de semmi! Semmi ötletem nincs!
A rendőrök folyamatosan keresik Melodie-t és üldözik Mia-t.
Miáról annyit tudunk, hogy határon túl látták utoljára és most Európa felé tart. Remélem nagyon gyorsan elkapják, vagy én megyek utána, de annak nem lesz jó vége.
A "nagy gondolkodásomban" elaludtam.
 Olyan fél óra múltán arra ébredtem, hogy csengetnek.
Kómásan, szomorú arccal nyitottam ki az ajtót. Két fiatal lány és az én lányom állt az ajtóban. Hirtelen felcsillant a szemem és felkeptam Melodie-t.
-Melodie!-kezdtem könnyezni és mosolyogva néztem rá.
Agyon ölelgettem és puszilgattam, hihetetlen érzés volt, hogy végre láthatom.
-Gyertek be!-hívtam be a lányokat. Melodie arcán látszott, hogy nem tudja ki vagyok. Leültem a kanapéra ölembe vettem Melodie-t és magam mellé hívtam a két lányt.
-Hol találták meg?-kérdeztem mosolyogva.
-Ma reggel az utcán kóborolt és az újságból tudtam meg, hogy ki ő. A barátnőmmel azonnal ide hoztuk.-mesélte és mosolyogva nézett a lányomra.
-Köszönöm! Mivel hálálhatnám meg?-kérdeztem kedvesen.
-Ó nem kell semmi, nagyon szívesen tettük! -Pattantak fel hirtelen.
-Ne várjatok! Holnap esetleg átjönnétek vacsorára? Kérlek!-néztem rájuk kedvesen és a mosolygó bólintásokat igennek vettem!
Kikísértem őket és elbúcsúztak Melodie-tól.
-Szia Melodie!-köszöntem neki.
-Te ki vagy?-kérdezte mikor már a kanapén ültünk.
-Én vagyok az apukád!-mondtam mosolyogva.
-Az micsoda?-nézett rám furcsán.
-Olyan, mint az anyuka! Mindig vigyázni fog rád és szeretni!-mondtam kedvesen.
-Te vagy az apukám?-nézett rám értetlenül.
-Igen!-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
Elővettem a telefont a zsebemből és Natyt tárcsáztam.
-Igen?!-vette fel a telefont.
-Azonnal gyere haza!-tettem le rögtön.
*10 perc múlva*
Naty hatalmas lendülettel rontott be a lakásba!
-Mi történt?-kiáltott fel.
-Úristen! Melodie!-kiáltott és sírva a kislányhoz rohant. Ő is agyon ölelgette és puszilgatta.
-Ezt nem hiszem el!-sírt. Odagugoltam melléjük és simogatni kezdtem Naty hátát.
-Ő itt az apukád!-mosolygott rám Naty!
-Tudom! Ő fog rám vigyázni, ha nagy leszek!-nevetett fel, amin mi is kuncogni kezdtünk. Olyan jó végre látni!

 Remélem tetszik, és bocsi, hogy ilyen rövid lett de ennyi ötletem volt erre a részre...xd:$