~8.rész

Sziasztook manook..:)) Mit szólnátok ha azt mondanám, hogy itt az új rész?!..:P
Remélem tetszeni fog és várom a komikaat.:33


                                                                      *Mia*

Istenem, hogy lehetek ilyen zseniális?! Ez a levél nagyon jó ötlet volt Mia. Ha Harry megtudja, hogy van egy lánya, mindent meg fog érte tenni. Már csak azt kell kitalálnom, hogy mit kezdek Zaynnel. 
Őt vajon mennyiért kínáljam? Olyan 5 millió körül gondolkozom. Gazdag leszek és elutazom innen jó messzire.

                                                                    *Harry*

Kinyitottam a borítékot és elkezdtem olvasni a levelet.

"Szia Harry. Már nagyon régóta bűntudat van bennem, hogy nem mondtam el. A szakításunk után kiderült, hogy terhes vagyok. Igen tőled! A kislányunk most óvodás. Melodienak hívják. Nayon nagy segítségre lenne szükségünk. Engem és a lányodat elraboltak. A váltságdíj: 10 millió.
Kérlek Harry! Csak benned bízhatunk!
Naty!"
Könnyek kezdtek el potyogni a szememből. Ez tényleg igaz? Nekem van egy lányom?
-Louis!-kiabáltam egyet a folyosón szédelgő Louisnak.
-Igen?!-nyitott be.
-Tulajdonképpen miért is kerestél fel az éjszaka közepén?-néztem rá gyanakvóan. Fejét lehajtotta és mesélni kezdett.
-Harry! Van egy gyönyörű kislányotok Natyval. Már volt szerencsém megismerni és tényleg egy tündéri kislány. De most elrabolták őket. Natyt és Melodiet is! Zayn elindult őket megmenteni, de őt is elkapták. Azt mondta ha ő nem jut ki onnan csak te segíthetsz!-mondta.
-Erről én miért nem tudtam semmit?!-idegeskedtem.
-Naty kért meg minket, hogy ne mondjunk neked semmit!-mondta Lou.
-Meg kell őket mentenem!-mondtam és letéptem magamról a belőlem kilógó zsinórokat.
-Várj! Hogyan?-nézett rám féltően Louis.
-Majd én azt tudom!-mondtam, felvettem a cipőmet és mit sem törődve az állapotommal Naty lakására indultam.
-Eleanor engedj be!-dübörögtem az ajtón.
-Megyek!-hallottam ideges, de mégis szomorú hangját.
-Szia Harry!-mondta lekezelően.
-Hol vannak most?-néztem rá idegbetegen.
-Orlando street 79!-lökte oda a választ hanyagul.
-Kösz!-mondtam és az autómig rohantam, majd amilyen gyorsan csak tudtam, vezettem el a megadott címig.
Itt nincs semmi! Várjunk csak! Ott egy ház! Kiszálltam a kocsiból és halkan megközelítettem az épületet. Sehol egy bejárat. Fenébe!

                                                                    *Mia*

-Bob! A kislányt vidd el innen! Ha ránk találnának csak a két idiótát találják itt! Vidd az 5-ösbe!-mondtam mire ő bólintott.
-Ne!-ordított sírva Naty.-A kislányomat hagyjátok!-ordítozott tovább.
-Siess már Bob!-nevettem rajta.
-Mi van kisanyám?-néztem rá vigyorogva a bömbölő lényre.
-Undorító vagy!-mondta, felnézett rám majd a cipőmre köpött és visszament Zaynhez.
-Én vagyok undorító?-néztem a cipőmön lévő nyáltengerre.
-Igen! Hogy lehetsz ilyen? Te egy idegbeteg, pénzéhes ringyó vagy! Sosem szeretett senki és nemis fog!-ordított, de én csak nevettem tovább és emelt fővel távoztam.
-Ez bolond!-kacagtam és bezártam a kijáratot.
-Mehetünk!-jött le a lépcsőn Bob.
-Rendben!-mondtam és eldobtam a kulcsokat. Ide már nem jövünk vissza.
A kislány nálunk, az a két paraszt meg ott fog éhen halni.
-Szép volt Bob!-mondtam neki mosolyogva. 
A csomagtartóban alszik a kislány, mi pedig az 5-ös épület felé tartunk.
-Mi lesz a kicsivel?-nézett rám.
-Majd én vigyázok rá! Itt a pénzed!-dobtam az ölébe a pénzköteget.
-Odaérünk és onnantól kezdve egyedül dolgozom, te pedig azt csinálsz amit akarsz!-mondtam büszkén.

                                                                 *Harry*

Két embert láttam kijönni a föld alól. Nem láttam kik azok, de a csapóajtót észrevettem. Miután elhajtottak én lementem a rendkívül koszos helységbe. 
-Naty! Zayn!-kiáltottam.
-Harry?!-hallottam Naty hangját az egyik ajtó mögül.
-Igen én vagyok! Jól vagytok?-kérdeztem aggódva és kerestem a kulcsot, ami nyithatja ezt a lakatot.
-Igen, de elvitték a....-kezdett bele Naty.
-A lányunkat?!-kérdeztem idegesen. Olyan jó volt ezt kimondani. Lányom! Az én kicsi lányom. Vér a véremből..
-Igen!-mondta gyönyörűen csengő hangján. Kulcsot nem találtam sehol sem.
-Menjetek távol az ajtótól!-mondta. Úgy is minden rodhadt és nedves, meg én is ideges vagyok, szóval csak sikerül berúgnom az ajtót...
Egy hatalmas levegőt vettem és nekitámadtam az ajtónak. 4-edjére sikerül!!!
-Ez az!-ugrottam egy hatalmasat.
-Harry!-szaladt oda hozzám Naty és megölelt. Még mindig olyan jó illata van, mint régen.
-Nyugodj meg! Megtalálom!-mondtam, mire elkezdett sírni a vállamon.
-Kérlek...-sírt tovább.
-Köszi Harry!-veregetett hátba Zayn.
-Semmiség! Zayn ugye segítesz megtalálni a kislányomat?-néztem rá.
-Persze!-bólintott büszkén.