~10. rész

Sziasztok..íme a 10. rész amit megpróbálok hosszúra írni,mert nagyon rég hoztam rész és ez lenne a kárpótlás..:) A jegyeimen hálisten sikerült javítani, de még mindig nem eléggé,ezért nem tudom írgérni, hogy 1-2 naponta hozok rész,mint régen..de igyekszem..:)<3
Jó olvasást és komizzatok..^^ <3

                                                                    Mia

*aznap este*

-Húzzál aludni!-csaptam rá a síró kislányra az ajtót. Marhára leszarom,hogy bömböl, de ha nem fogja éjszaka befejezni,esküszöm,hogy utcára teszem.
Lefürödtem, megmostam a fogam, büszkén a tükörbe néztem és elmosolyodtam. Harry Styles lánya van a kezeim között. Miket nem tudnék tenni vele. Harrynek a szíve szakadna meg, ha bármi történne a kislánnyal. Tényleg az lenne a legjobb, ha én nevelném fel és néha képeket küldenék nekik titkos címről, hogy még jobban fájdítsam a szívüket. Felvettem a pizsamámat és felmentem a szobámba. A fejemet a puha párnámra hajtottam és céltudatosan hajtottam álomra a fejem.
Hajnali négykor Melodie bömbölésére ébredtem. Ezt nem hiszem el...
Idegbetegen kipattantam az ágyból és Melodie szobája felé vetettem az irányt.
Kivágtam az ajtót és idegesen toppantam be.
-Mi a szart bömbölsz?!-ordibáltam.
-Fáj a hasam!-sírt tovább.
-Ki a szart érdekel?! Tudod mennyi az idő? Normális, az ha egy ember hajnali négykor egy idegen kiscsaj bömbölésére ébred?! Hát marhára nem az!-ordítoztam tovább.
-Pakold össze a cuccaidat, elviszlek valahova!-mondtam kicsit lejjebb víve a hangomat és bevágtam az ajtót. Nem érdekel... kiteszem innen a francba..
*10 perc múlva*
-Szállj ki!-nyitottam ki neki a kocsi ajtaját.
Egy sikátor mellett álltunk. Bevezettem a kislányt és leültettem a sarokba. A táskáját szorongatta amiben a holmija volt, és ijedten, remegve nézett rám.

Mivel még korán volt, ezért sötét is...no meg hideg. Láttam, hogy fázik...kivettem a kezéből a táskáját, kicipzároztam és kivettem belőle egy plédet. A sarokban remegő kislányra terítettem, intettem egyet, majd otthagytam.
-Hova mész Mia néni?-kiáltott utánam.
-Ne aggódj! Majd visszajövök érted!-mondtam, és magamban jót kacagtam ezen a mondatomon. Beszálltam a kocsimba és haza indultam. Végre nyugalom!

                                                                   Naty

Olyan rossz érzések keringenek bennem. Semmit nem aludtam. Vajon mi lehet vele? Hol van? Él-e még egyátalán?!
-Jó reggelt!-nyitott be kómásan Harry.
-Jó reggelt!-mondtam és próbáltam mosolyogni.
-Aludtál?-kérdezte kómásan.
-Nem! Te?-néztem rá.
-Most valamiért én sem. Olyan rossz dolgok járkálnak a fejemben. Mintha valami történt volna..de mi?!-nézett maga elé.
-Ugyanez van velem is..-gondolkodtam el.
Ránéztem az órára..reggel 7.
Levánszorogtam és megkentem magamnak egy pirítóst vajkrémmel.
Leültem és elnyamnyogtam.
Harry és Zayn öltönyben jöttek le az emeletről.
-Mi folyik itt?-néztem rájuk furcsán.
-Megyünk nyomozni, csak kell az álruha!-mondta és felvett egy napszemüveget.
-Háát okéé...-néztem hülyén rájuk. Valami itt nem okés..sunyik nekem.
Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Közben Harryék leléptek és Niall vánszorgott le a nappaliba.

-Valami csoda történt!-állt meg egy pillanatra majd tovább ment.
-Mi van?-néztem rá hülyén.
-Valamiért nem vagyok éhes!-kuncogott egy picit és lehuppant mellém.
-Hogy vagy?-kérdezte és átkarolt.
-Nem a legjobban!-mondtam és megint könny szökött a szemembe.
Elkezdődött a reggeli híradó.
-Jó reggelt kívánok! Fontos vendégeink vannak, akik állítólag egy nagyon fontos dolgot akarnak velünk közölni. Harry Styles és Zayn Malik!-mondta a műsorvezető.
-Mi a rák?!-nézett egy nagyon Niall.
-Ne tőlem kérdezd. Nekem azt mondták nyomozni mennek!-bámultam a TV-t, amiben Harry és Zayn kezet fogott a riporterrel és leül vele szemben.
-Sziasztok! Nagyon komolynak tűntök, talán még nem is láttalak titeket ilyen komolynak. Harry téged meg főleg nem!-mondta a riporter.
Erre a megjegyzésre Harry csak egy szomorú mosollyal felelt.
-Nos?-nézett felváltva Harryre és Zaynre.
-Akkor mondom. Ez elég hosszú lesz szóval el is kezdem....nem olyan régen, megtudtam, hogy..............-vett egy mély levegőt.
-Hogy van egy 4 éves kislányom! Naty az édesanyja.-mondta el és könny szökött a szemébe.
-És mi az ami ebben ennyire megviseli?-kérdezte a riporter.
-Egyik nap, felhívtak, hogy Natyt és Melodiet elrabolták. Naty előkerült, de Melodie-nak azóta sincs semmi nyoma!-kezdett el szipogni.
-Kérem, ha valaki tud róla valamit, vagy látja ezt a kislányt az segítsen!-mutatta Melodie képét a kamerába.
-Még esélyem sem volt megismerni őt, és nagyon nem szeretném ha nem is lenne.-mondta és lehajtotta a fejét és a képet letette az előtte lévő asztalra. A riporter felemelte és mosolyogva nézte a képet.
-Gyönyörű kislány!-mondta.
-Köszönjük, hogy eljöttetek és minden jót nektek! Kívánom, hogy minél előbb előkerüljön!-mondta és beadtak egy reklámot.
-Hát ez nem volt semmi!-mondta Niall tátott szájjal.

*fél óra múlva*
Harry hazajött, de Zayn nem volt vele. Azóta a szobájában gubbaszt.
Csináltam neki egy jó meleg kakaót és most fogom neki felvinni. Bekopogtam majd benyitottam.

Komor arccal ült az ágyán és egy papírt szorongatott a kezében. Leültem mellé és a kezébe nyomtam a kakaós bögrét.
-Mi az?-néztem a kezében lévő papírra.
-Csak egy kis...semmi!-mondta és belekortyolt a kakaóba.
-Köszönöm!-mondta.
-Nincs mit! Na szóval mi az?-néztem rá.
-Hmm...tessék!-tartotta felém.
Megnéztem, egy versnek kinéző valami volt, ami valószínűleg dalszöveg.
"Szerettem volna rögtön elmesélni,
milyen az élet.
S hogy én Veled leszek,
sosem kell félned.
Szerettem volna füledbe súgni
valami nagy-nagy útravalót,
hogy legyél Te mosoly,
fájdalmat gyógyító,
ajtókat megnyitó ölelés.
Legyél fészek, puha párna,
melegség, hol a fáradt vándor
otthonra találna.

S most is füledbe dúdolnám
csendesen, halkan:
legyél Te tűz,
fagyot olvasztó,
legyél Te csend,
meghallgató,
legyél Te dal,
enyhet adó,
legyél Te szél,
simogató…

Legyél az, kinek Isten Téged teremtett…
És tudd bármikor, bárhol:
Én nagyon szeretlek…" ( a verset amúgy a neten találtam~szerk.megj.~)

-Ez gyönyörű!-töröltem le a könnyeimet.
-Még zene nincs hozzá, de igyekeztem!-mosolyodott el, majd puszit nyomott a homlokomra.
-Ez egyszerűen hihetetlen...-mosolyogtam.


                                                                   Melodie

Itt ülök, már nagyon rég óta. Sok néni és bácsi furcsán nézett rám, majd tovább ment.
Nagyon éhes vagyok és már elzsibbadt mindenem. Felálltam és elindultam az utca felé, majd tovább a járdán. Viszonylag sokáig sétáltam, mikor egy fiatal lány megszólított:
-Szia! Hát te mit bóklászol itt az utcán kicsilány?-kérdezte és az ölébe kapott.

-Hiányzik anya! Mia néni pedig itt hagyott!-kezdtem sírásba. Nem értem mi folyik itt. Hl van anya?! Miért nincs mellettem?!
-Szegénykém! Gyere, haza viszlek és adok enni, rendben?! Biztos éhes vagy.-mondta és elindult. A vállára hajtottam a fejem és egy idő után elaludtam.


                                                                     Beky ( a lány aki rátalált Melodie-ra)


A kislány elaludt a vállamon. Hazaértünk, letettem a kanapéra és betakargattam. Jó álmos volt. Ki tudja miken ment keresztül?! Mi történhetett vele?!
Egy kis ideig néztem ahogy alszik, aztán elkezdtem egy kis omlettet csinálni, hátha nem szereti a borsófőzeléket, ami történetesen van itthon.
Egy 10 perc múlva végeztem is, majd leültem a kanapé mellett lévő fotelba és újságot kezdtem olvasni. Egy kicsit addig mesélnék magamról. Beky vagyok 19 éves. Szüleim, rokonaim meghaltak. Egyedül maradtam. Pincérnő vagyok egy nagyon sikeres étteremben és így eltudom tartani magam. Kedvenc együttesem a Fun. A barátnőim imádják az 1D-t de én nem vagyok oda értük. Ennek az újságnak is a címlapján vannak..megint. " Harry Styles nagy bejelentése.."
Ki kíváncsi errre?! El se olvasom...nem nagyon érdekel.
Találtam egy-két érdekes sztorit az újságban, majd elkezdtem rádiót hallgatni, de a zenére a kislány felébredt.
Leültem mellé és a kis vállait kezdtem simogatni.
-Mesélj nekem! Mi neved? Mi történt veled?!-kérdeztem suttogó hangon.
-Melodie vagyok! Anyukámmal egy sötét házban voltunk, ott láttam utoljája. Onnan Mia néni elvitt, aztán ott hagyott az utcán.-kezdett szipogni.
-Jézusom, anyukád nevét tudod?-kérdeztem, bár kételkedtem, mert ilyen korban a gyerekek ritkán tudják a szülők teljes nevét.
-Nem tudom.-mondta már könnyeket hullajtva.
-És apukádét?-kérdeztem.
-Kiét?-nézett rám meglepetten.
-Apukád nevét nem tudod?-néztem rá megint és a vállára tettem a kezemet, majd átkaroltam.
-Az micsoda?-nézett rám. Ajajj! Neki nem volt apukája?!
-És a vezetékneved?-néztem rá ismét és egy puszit nyomtam gyönyörű hajába.
-Styles!-mondta szipogva. Hogy mi?!!! Felpattantam és megnéztem a telefonkönyvet és olyan, hogy Naty Styles nincsen, tehát ez az apja vezetékneve. De az nem lehet! 
Gyorsan a kezembe kaptam az imént olvasott újságot és ahhoz a bizonyos cikkhez lapoztam. Mikor végig olvastam tátva maradt a szám. Nálam van Harry Styles lánya!! Most mit tegyek?!

Remélem tetszett!! Nagyon örülnék pár kominak!